/ nyomtatás

100 ÚJ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR

 

Megint oly keveset adhattunk mezőkölpényi barátainknak ahhoz képest, amit kaptunk…

 

 

Március 12-én olyan 1848-49-es megemlékezésben volt része Martonvásárnak, amelyet az elkövetkező év(tized)ekben felülmúlni igencsak nehéz lesz.

Kellemetlen, csalóka idő járta, úgy tűnt felmelegedik majd, de mégsem tette. Egy mezőkölpényi kislány panaszolta nővérének, hogy fázni fog viseletben, s kapta is rá a választ: „Majd fázol, s azután felmelegszel”. Hiszem, hogy ezzel aznap délelőtt mindenki így számolt. Országgyűlésünk háznagy asszonya, dr. Mátrai Márta, országgyűlési képviselőnk Tessely Zoltán, polgármesterünk, dr. Szabó Tibor és alpolgármesterünk Gucsek István is hősiesen állták a hűvös márciusi szél rohamait.

 

 

Szívhez és lélekhez szóló háznagyi és képviselői beszédeket követően megható polgármesteri felvezetéssel tettek esküt ők, száznál is kettővel többen, Mezőkölpényiek (és Szabédról valók), akik vállalták az 500 és még 500 kilométert oda s vissza, és még annál is többet…

 

 

A több az eskütétel után következett. Vártunk rá, hisz tudtuk, hogy előadással készülnek, mégis váratlanul ért bennünket. A színi mű, amelyet Mezőkölpény tiszteletese, Imreh Jenő jegyzett olyan tűzzel égette a fiatalokat a színpadon, hogy Kossuth Lajosunknál a darabot követő interjú során a könny is megcsordult. Meg is jegyezte a Fejér Megyei Hírlap tudósítója, hogy ezt az érzelmi kitörést nyilván a szerepléssel járó stressz okozta, amire nem várt válasz érkezett. A fiatalember próbák alatt is megkönnyezte Kossuth Lajost, a darabot. S mi háromszázan, kik előadás közben csak ámultunk csak, mire képesek ők kéttucatnyian odaátról, még hosszú évekig emlékezni fogunk az általuk életre keltett Széchenyire, Aranyra, Bemre, Petőfire… a kísérő zenére, énekekre, s a székely leányok szereplésére, Szabó Teri néni énekére.  De, belegondolunk-e majd abba, hogy Mezőkölpényben a fiatalok nem sokkal többen vannak ám annál, ahányan itt nekünk felléptek?

Gondoljunk bele, mert ők mind eljöttek, megmutatták nekünk mit jelent 1848, a forradalom és szabadságharc!

Köszönjük!

 

Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ugy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpűlnek, mint a szél, s üzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Petőfi Sándor: A SZÉKELYEK (Karánsebes, 1849. április 17.)

 Nagy Árpád

 

Az eseményt a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Még több kép ITT található.