/ nyomtatás

Várostörténet

 

A török kiűzése után Fejér vármegye a pusztulás vigasztalan képét mutatta. Míg Mátyás korában a megye hét nagyobb helységet és 422 falut számlált, 1685-ben a kamarai összeírók csak hatvanöt települést tudtak jegyzékbe venni.

 

Ezek közül huszonhat (például Érd, Ercsi) volt lakott, tíz helyen (így Baracskán és Keresztúron) házak, ha üresen is, de még álltak, a többi huszonkilenc, köztük Martonvásár is nyomtalanul eltűnt. A lakosság olyannyira megritkult, hogy a kétszáz év előtti tizenkilenc és fél fővel szemben a megye egy négyzetkilométerére már csak négy-öt ember jutott.

 

 

NÉPMOZGÁS

 

Fejér megyét a bécsi zsoldos haderő megszállása erősen sújtja, ami a falvak újjáéledését megnehezíti. A spontán népmozgás mégis megindul, s ennek első hulláma Martonvásár vidékét érinti. 1694-ben rácok szállják meg Érd, Ercsi, majd Tárnok, Sóskút és Berki falut. Gyúróra magyar jobbágyok települnek.

 

A Rákóczi-szabadságharc alatt megtorpant népesedési folyamat 1711 után új lendületet vesz. Keresztúr rác, Tordas szlovák és magyar telepeseket kap. A lakosság megállapodása azonban igen lassú. 1717-ben a rácok elvándorlása miatt Tárnok ismét üresen áll, mígnem új, jórészt szlovák népesség szállta meg. Tordas földesura ugyanakkor szökött jobbágyokat édesget magához. A telepesek számbeli gyarapodását elemi csapások és járványok nehezítik. A megye északkeleti szegletében az élet mégis a régi kerékvágásba zökken, csak az említett falvak gyűrűjébe zárt Martonvásár nem támad fel újra.

 

 

A martonvásári határ 1689 táján még magán viselte a kultúrtájformáló ember kezének nyomait, a birtok azonban még hosszú ideig lakatlan maradt. Amit a török megkímélt, tönkretették az elhanyagoltság évtizedei. Magasabban fekvő szántók és vízjárásnak kevéssé kitett kaszálók ugyan mindvégig voltak, a XVIII. század közepére azonban a Szent László-patak mentén óriási nádas és posvány terjengett.

 

ZÁLOGDÍJAK

 

Martonvásár 1439 óta a gersei Petheő családé, az 1689. évi kamarai ösz-szeírásban viszont az áll, hogy a puszta ura ismeretlen. Erre cáfol rá Petheő Ádám özvegye, aki 1696-ban százötven „jó magyar forintért” tizenkét évre zálogba adja a birtokot minden tartozékával, jogaival és bevételeivel együtt Sajnovics Mátyásnak és feleségének. 1698-ban újabb zálogszerződés születik, Petheőné elhunyta után ugyanis János nevű fiának a gyámja ötszáz forintra emeli a zálogdíjat.

 

1800-as évek

 

A mai Martonvásár kialakulását a Brunszvik családnak köszönheti, melynek tagjai az 1700-es évek második felében igazi honfoglalói elszántsággal telepítették újra a kihalt falut, és teremtettek ismét civilizációt az elvadult, mocsaras és kopár pusztán. E 18. századi "honalapítás" idejéből való a Jung József által tervezett barokk katolikus templom (1774-1776). Díszítésén a freskófestő J. Cimball, a szobrász A. Tabota és az oltárképfestő F. I. Leicher dolgozott), és az eredetileg szintén barokk kastély, amelyet 1870 körül építettek át neogót stílusban.

 

 

A 18. századi angolkert mai, impozáns formáját az 1810-es években H. Nebbien tervei alapján nyerte el.  
Martonvásár, a haladó gondolkodású művészetpártoló Brunszvik grófok egykori rezidenciális helye ritka értékű egyetemes zenetörténeti emléket őriz: a múlt század legelső éveiben itt vendégeskedett a halhatatlan szenei géniusz, Ludwig van Beethoven. Egyes vélemények szerint 1806-ban itt fejezte be a barátjának, Brunszvik Ferencnek dedikált híres Appassionata szonátát. A gróf nővérei, Teréz és Jozefin a zeneköltő tehetséges tanítványai voltak. Levelek egész sora tanúskodik arról a szenvedélyes szerelemről, amely Beethovent az "Egyedüli Kedves"-hez Brunszvik Jozefinhez fűzte.

 

EGYETEMI VÁROS

 

Martonvásár nevezetessége a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja is, amely a város, mint agrár-kutatóbázis nevét a határokon túl is ismertté tette.


A város büszkesége a nemzetközi hírű Százszorszép együttes, amely a magyar népi táncművészet hagyományait népszerűsíti. A hagyományőrzés, pontosabban a gazdag múltra visszatekintő Martonvásár emlékeinek ápolása a célja az 1991 óra évente megrendezett Martonvásári Napok"-nak is, majd a két évvel ezelőtt életre keltett Kukorica-Búza-Sör fesztivál. E színvonalas és sokféle programot (zene, sport, néptánc, kiállítások, stb.) kínáló rendezvénysorozattal várja Martonvásár évről-évre az idelátogatókat.
A 2012. júniusa óta egyetemi várossá vált település.