Akár vonattal, akár autóval utazva, Budapest és a Balaton között mindenképpen találkozunk Martonvásár nevével. A főváros határától nem egészen húsz kilométerre fekvő, ötezer lakosú kisvárosunkat méltán nevezhetjük kultúrtörténeti kincsestárnak. Nem véletlen, hogy látogatók tízezrei keresik fel kastélyunk parkját, múzeumainkat és a több mint hat évtizede minden esztendőben megrendezett szabadtéri Beethoven koncerteket.
Ahogy manapság, úgy a középkorban is az itt haladó közlekedési folyosók tették fontossá városunk akkori területét, így a falu már az Árpád-korban, Márton nevű birtokosának idején vásártartási jogot nyert. Ezen felül Martonvásáron keresztül húzódott É-D irányban az Esztergomot a Balkánnal összekötő „baranyai nagy út”, majd az Itáliába tartó Buda-Fehérvár út szerepe vált jelentőssé.
A 14. század folyamán a település a Poháros, majd a Kapi család birtokába került, míg a 15. század elején Zsigmond király neje, Borbála királyné tulajdona lett. Zsigmond azonban visszavette azt feleségétől, és a Dunántúl egyik legbefolyásosabb családjának a gersei Petheőknek adományozta, akik a török kor végéig birtokolták.
A 15 éves háború alatt a falu teljesen elpusztult. Az üres puszta előbb a Tordason is birtokos, labanc érzelmű Sajnovics család kezére került, majd a családba benősülő Beniczky Sándor osztrák katonatiszt birtokolta. Az uradalmat a néhány lakosú majorral tőle bérli, majd vásárolja meg 1771-ben az idősebb Brunszvik Antal.
Brunszvik Antal tudatos gazdálkodásba kezdett. Az 1770-es évektől szlovák, német és magyar telepeseket hozott az uradalomba, és ő emelte a település templomát is. Halála után fia, ifjabb Brunszvik Antal örökölte a birtokot. Rövid élete alatt épült fel a kastély barokk változata, ő kezdte meg a park kialakítását, és még azt is sikerült elérnie, hogy a nemrég felépített falu 1789-ben mezővárosi rangot kapjon II. Józseftől.
Brunszvik Antalt négy gyermeke közül Ferenc követte az uradalom irányításában. Az egyetlen fiú a birtokot mintagazdasággá alakította, később pedig a kultúra bőkezű támogatójaként komoly hírnevet szerzett. Brunszvik Ferenc volt Beethoven egyik legbensőbb barátja és mecénása, így többször is vendégül látta a híres zeneszerzőt Martonvásáron.
Ferenc legidősebb nővére Teréz volt, aki korának egyik legműveltebb és legtájékozottabb asszonya volt. 1828-ban ő nyitotta meg Budán hazánk és egyben Közép-Európa első óvodáját.
Jozefin húgát bensőséges szálak fűzték Beethovenhez, így sokan Jozefint tartják Beethoven híres leveleinek címzettjének, melyben rejtélyesen a Hallhatatlan Kedveséhez szól mély szerelemmel.
Karolina nevű testvérük Erdélybe, Teleki Imréhez ment férjhez. Gyermekük, Teleki Blanka hozta létre 1846-ban nagynénje, Brunszvik Teréz támogatásával az első magyar szellemű leánynevelő intézetet, majd amiért a világosi fegyverletétel után sem engedte a szabadságharc lángját kialudni, évekre várbörtönbe zárta az osztrák önkény.
A Brunszvikok négy generáción keresztül birtokolták Martonvásárt, ám a válságba került család a 19. század végén kénytelen volt megválni birtokaitól. A területet Habsburg József főherceg, Alcsút tulajdonosa vásárolta meg fia részére, melyet nászajándéknak szánt. Azonban három év után tőle is továbbkerült a környék uradalmait fokozatosan felvásárló Dreher Antal sörgyároshoz.
Fia, Dreher Jenő és gyermekei az államosításig birtokolták az uradalmat. Az államosítás után agrártudományi egyetem létrehozását tervezték itt, majd miután az Gödöllőn jött létre, így a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetét alakították ki Martonvásáron. A kutatóintézet kísérleti gazdaságával évtizedek óta jó gazdája a Brunszvik örökségnek, mely jelenleg is a kastély és a park fenntartója.
Kép forrása: Fotómasiniszta Facebook