Ha van egy parlagon fekvő sarok a kertünkben, de nincs időnk a folyamatos karbantartásra, akkor is ki tudunk alakítani egy pár négyzetméteres és többé kevésbé önfenntartő méh- és madárlegelőt.
Minden hónapban szórjunk ki egy kis magot a folyamatos virágzás érdekében az alaposan gyomtalanított, megművelt és elgereblyézett területre. Javaslom, hogy sávosan vagy foltokban vessünk, hogy mindig tudjuk, hol kezd kelni a növendék növényke. Kezdhetjük máris a facéliával vagy mézontófűvel, amely akár a januári-februári enyhe napokban kiszórva is hamar csírázni kezd és majd május-júniusra fogja díszíteni lila virágaival a kiskertet. A kiszórás nem elírás, a magokat nem kell takarni, csak a föld felületére szórni. Ugyanez az eljárás a díszmákokkal, díszpipacsokkal is, melyek ideális vetési időszaka a február. Márciusban szórjunk ki a facéliák elé egy kis borzaskata, szarkaláb vagy kaliforniai kakukkmák magot, áprilisban az ágyás hátulsó részébe a magasabb pillangóvirágok magját. Májusban vessünk napraforgót, magjait szórjuk sekély barázdába, majd takarjuk egy kis földdel. Júniusban és júliusban az elnyílt facéliák helyére vethetünk újra egy kis napraforgót és szórjunk az egész kis méhlegelőn a talaj felületére színes amarántot, így késő ősszel is gyönyörű színekben fog pompázni ez a zsepkendőnyi paradicsom. Az elnyílt virágok, például a facélia zöldje kiválóan javítja a talajt. A napraforgó gyökere rengeteg ásványi anyagot hoz fel a talaj felső rétegeibe, javítva annak minőségét. Az elnyílt virágokat sem kell kihúzni, mert a megszáradt termések télen az éhes kis madarak táplálékául szolgálnak. A legtöbb növény önvetővé válik, és sűrű kelésük megakadályozza a gyomok elszaporodását.
Menyhárt Otilia
