Idén a kora tavaszi hőség alaposan megzavarta a növények életciklusát, kertemben a 120 rózsatő már április közepén bontogatni kezdte szirmait. A virágok királynői változó klímánkhoz rendkívül jól alkalmazkodó évelők is egyben, melyek alacsony fenntartású, víztakarékos kertekben is megállják a helyüket. Sokrétűségüket bizonyítja, hogy a klasszikusan napimádó fajtáktól kezdve az árnyékosabb helyekre való rózsákon át minden igényhez találunk megfelelőt. A klasszikus teahibrid rózsák sokak emlékezetében úgy élnek, hogy gombabetegségekre hajlamos, állandó permetezést igénylő kényes teremtések. A nemesítésnek hála azonban nagyon sok ellenálló, egészséges fajta létezik, melynek permetezésre egyáltalán nincs szüksége. Keressük az ADR megnevezést a fajtaleírásban, amely azt jelenti, hogy a három éves, nagyon szigorú német termesztési teszten megállta a helyét, illetve érdemes remontáns, vagyis többször nyíló fajtát választani. Hadd ajánljak néhány személyes kedvencet: a futó, sötétlila Perennial Blue erős, egészséges növekedésű és évente többször nyílik. A Gipsy Boy egy régi fajta, sötét bordó bokor, mely nálam szinte teljes árnyékban is gyönyörű. Teljesen tövismentes és illatos a halvány rózsaszín Kathleen Harrop, így bejárathoz, játszótérhez közel is ültethetjük. Nagyon divatosak a brit David Austin által nemesített telt virágú, romantikus angol rózsák, van is belőlük vagy harminc tő a kertemben, kedvencem a halvány narancs Crown Princess Margareta. Az angol rózsákat azonban csak félárnyékba, fák lombkoronájának peremére ajánlom, a legjobb, ha csupán délelőtti nap éri őket, mivel virágaik tűző napon gyorsan megégnek, és vízigényük is magasabb. A rózsák remekül kombinálhatók levendulával, ligeti zsályával, veronikákkal, mályvával, díszfüvekkel egy alacsony fenntartású ágyásban. Tavaszi metszésen, tavaszi-őszi trágyázáson és kánikula esetén egy kis vízen kívül azonban a jól megválasztott rózsának nincs egyéb igénye, cserébe csodás látvánnyal és illatokkal ajándékoz meg bennünket!
Menyhárt Otilia
