Emese 30 éve fagyban, esőben, kánikulában hordja ki a leveleket Martonvásáron

Kereken 30 éve dolgozik kézbesítőként Martonvásáron Krain József Jánosné, Emese. Volt már balesete, harapta meg kutya, nyáron a darázscsípések rendszeresek, és az időjárási viszontagságokról még nem is beszéltünk, de ezek ellenére szereti a munkáját. A három évtized alatt akkora távot tett meg postásként, mintha két és félszer megkerülte volna a Földet az Egyenlítőnél. Hivatásáról, nehéz és örömteli pillanatokról mesélt a Forum Martininek.

Emese 20 évig Martonvásáron élt, de már 17 éve váli lakos. A gyerekei ide születtek, ide jártak óvodába, iskolába, és mindketten jelenleg is Martonon élnek a családjukkal. Emese 30 éve kézbesítő a településen hat órában, jelenleg 450 címre jár ki, emellett 26 esztendeje napi 4 órában egy martonvásári autóalkatrész értékesítőnél is takarít.

- Nem egyszerű a napi tíz óra munka, de bírom. Délelőtt takarítás, délután kézbesítés – fogalmazott Emese.

27 évig Erdőháton és Kismartonon hordta ki a küldeményeket, ehhez három éve megkapta még a vasúton túli utcákat is. A külterületekre motorral, helyközi buszjárattal, biciklivel és saját kocsival járt az elmúlt évtizedekben, belterületen pedig a három éve kapott elektromos kerékpárral közlekedik. Az évi 250 munkanapból ha levonjuk a szabadságokat, betegszabadságokat, akkor nagyjából 210 napot dolgozik évente.  Belterületen napi 14 kilométert tesz meg, a teljes kör Kismartonnal és Erdőháttal pont a duplája, 28 kilométer. Így az első 27 évben 79.380, a következő három évben 17.640 kilométert tett meg, ezek összege 97.020 kilométer. Mivel az Egyenlítő 40.075 kilométer, elmondható, hogy Emese távolságban majdnem két és félszer megkerülte a Földet. És hogy mindezt hogy bírja fizikailag?

- Két évvel ezelőtt elbizonytalanodtam, lehetett volna másik munkám a városban, de végül nem vállaltam - árulta el. - Van szép oldala ennek a hivatásnak, a szabadság, beszélgetés az emberekkeli, bár erre nincs sok időm. Ha nem szeretném a munkámat, akkor a kánikula és a mínusz fokok miatt nem csinálnám. Nem könnyű a szélsőséges időjárásban dolgozni, akár 20 cm hóban, akár 38 fokban, de minden fejben dől el. Egy-egy nehéz pillanatban arra gondolok, hogy lesz majd kedvezőbb az időjárás. A munkáltató is megteszi a magáét, rugalmas, mert ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk jól, akkor  visszamehetünk a postára. De én magam nem is vagyok annyit kint, mint a nyolc órás kollégák. Hőségben lehűtött, lefagyasztott vizet viszünk magunkkal, de nyugdíjkihordás során a címzettek is meg szoktak kínálni vízzel. Tudom, hogy ki az, aki otthon van, esetleg a mosdóba is beenged, nekünk nőknek azért ezt is valahogy meg kell oldani. A legrosszabb az, amikor elindulok, és hirtelen leszakad az ég. Szétázik a levél, nem tudok egy értesítőt megírni kézzel, illetve ha nincs hova beállni az eső elől. Embert próbáló munka, és aki elhivatott, évtizedekig csinálja, de van, aki csak néhány hétig bírja, aztán elmegy. Kell hozzá elhivatottság, az biztos.

Emese számára az is nehézséget jelent, hogy nagy a munkahelyi fluktuáció: a 30 év alatt hatvanvalahány kollégával dolgozott együtt. Külön említi közülük Bors Andrást, aki a nyugdíj után is kézbesített, illetve Kiss Józsefet, aki 33 évet dolgozott postásként, és tavaly hunyt el. Hozzáteszi, a mostani egy jó kis csapat (hárman Martonvásáron, egy fő Kajászón, és egy fő Tordason kézbesít), időnként egymásnak is besegítenek. A kézbesítők jelenlegi feladata a hírlapok, a számlák, a levelek és a nyugdíjak kihordása, továbbá biztosításokat is ajánlanak.

Emese azt a mendemondát teljesen igaznak gondolja, hogy - bizonyos esetekben - a postás ellensége a házőrző kutya.

- Épp a múlt héten támadott meg egy kézbesítőt egy kutya Tordason – mondta el. -  De engem is harapott már meg egy kis termetű eb. Ugyan ott volt a gazdája mellett, aki azt mondta, hogy nem harap, de mégis belém kapott. Szerencsére volt oltása az állatnak. Vannak kutyák, amelyek már akkor meg vannak őrülve, amikor még csak az utca elején járok. Tudom is, hogy hol, merre vannak ezek az ebek. Felugranak a kerítésre, és nem tudom bedobni a levelet, ilyenkor a szomszéd ládájába helyezem el. De gondot jelentenek a darazsak is, rendszeresen megcsípnek, mert a tulaj nem tartja rendben a postaládáját, mert oda is befészkelnek. A legrosszabb napom az volt, amikor próbáltam megszokni az új kerékpárt, de elestem vele, felszakadt a lábam, és pár öltéssel varrták össze. Viszont hogy ne csak a kellemetlenségekről beszéljek meg kell említeni, hogy az emberektől napi szinten kapok jó szót, kedvességet.

Emesének két éve van még a Nők 40 kedvezményes nyugdíjig. Mint mondja, ha Isten erőt ad neki, akkor addig nem hagyná abba ezt a munkát.

szerző: Nagy Szabolcs

képek: Kunsági Kinga