Temetéshez, a Beethoven-szobor szállításához és Hruscsov fogadásához is használták a Brunszvik-park hídját

Mi, martonvásáriak is gyakran megyünk a Brunszvik kastély parkjába, gyönyörködünk az angolkert látványában, és sétálunk be a szigetre szinte minden látogatásunk alkalmával. A viszonylag rövid gyalogtúra egyik kiemelkedő pontja minden esetben a partot és a szigetet összekötő híd. De vajon mit érdemes tudni a szerkezetről? Mikor és miért épült? Mire használták a II. világháború alatt? Kik voltak azok a hírességek, akik végigmentek rajta? Dr. Molnár Dénes, a Beethoven Emlékmúzeum Martonvásár Kultúrájáért Díjjal kitüntetett munkatársa mesélt nekünk a híd történetéről.

Két sziget volt a tó közepén

Az 1810 és 1840 között készült térképvázlatokon ezen a helyen még nem szerepel híd. A korábbi katonai térképek tanúsága szerint sem volt ott ilyen alkalmatosság. Azt lehet tudni, hogy a nagyobb sziget mellett volt egy kisebb sziget, a két földdarabot egy 4-5 méter széles vízfelület választotta el egymástól, és a két sziget között egy gyaloghíd épült. A kis sziget, amire egy imahely is épült, azóta beleolvadt a nagy szigetbe.

A Brunszvik család és Beethoven is csónakkal látogatta anno a szigetet. A híd első építése valószínűleg Brunszvik Géza idején történt az 1800-as évek második felében, de erről nincsenek dokumentumok, írásos hivatkozások. Egy biztos: 1897-ben már híd kötötte össze a szigetet és a partot. Akkor József Ágost főherceg volt a birtok tulajdonosa. Azt, hogy ezt ő építtette-e, vagy Géza, nagyon nehezen lehetne kideríteni. Mindenesetre egy nagyon keskeny kis hídról lehet beszélni.

A Beethoven-szobor miatt megerősítették

Beethoven halálának Centenáriumi Ünnepséget 1927-ben szervezték, ekkor a Dreher család a kastélyt rendbe hozatta, és az ünnepségsorozatnak az előkészítésében is oroszlánrészt vállaltak. A rendezvény azonban valamilyen oknál fogva sajnos meghiúsult. Különvonatot is indítottak volna, és az akkori kultuszminisztert kérték fel a nyitóbeszéd megtartására. A híd szempontjából ez azért érdekes, mert akkorra készült el az általuk megrendelt Beethoven-szobor – Pásztor János alkotása -, ami azóta is ott áll a szigeten. Igaz, akkor a szigeti bejárathoz közelebb állították fel, ahol most most a fekete nyár emlékfa van. Ahhoz, hogy be tudják vinni, egy erősebb hídra volt szükség.

A hidat valószínűleg akkor vagy felújították vagy kiszélesítették, de az sem kizárt, hogy újat építettek. Gondoskodni akartak arról, hogy a szoboravatásra érkező vendégek - államtitkárok, grófok, bárók, köztük Apponyi Albert miniszter, aki magyar részről a trianoni béketárgyalások vezetője volt - kulturált területen menjenek keresztül. Az, hogy miért maradt el az ünnepség, azt teljes homály fedi. Az újság beharangozta, de utána nem volt róla hír. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy a Dreherek és a szervezőbizottság között nézeteltérés alakult ki, ezért aztán a templomban csak egy csendes megemlékezést tartottak, melyen Pusztai Sándor martonvásári kötődésű operaénekes lépett fel. A rendezvénysorozat pedig Budán, illetve számos más nagyvárosban zajlott.

A II. világháborúban katonákat temettek a szigetre

1944. december 5-éről 6-ára virradóan az ukrán és egyéb nációkból álló hadsereg hadikórházat rendezett be a kastélyban. Tudniillik annyira hideg volt, hogy befagyott a Duna, így Ercsinél át tudtak jönni, és a kastély volt a legnagyobb épület a környéken, amit ilyen célra találtak. Itt rendezték be a tisztikar hadiszállását, és a hadikórházat is. Azt is lehet tudni, hogy a könyvtárból az összes könyvet kidobálták, hogy a helyükön műtőt rendezzenek be.

Ez azért is szomorú, mert a könyvek a Brunszvik-hagyaték egy részét is tartalmazták. Végül a martonvásáriaktól és az antikváriumokból történő visszavásárlásoknak köszönhetően 164 kötetet sikerült megmenteni, visszaszerezni.

Akiken a kórházban már nem tudtak segíteni, és elhunytak, azokat a katonákat a kastély előtt és a szigeten temették el. Martonvásáriak mesélték, hogy évekkel később is állt olyan fejfa, amire orosz sisakot helyeztek. Hogy pontosan mikor számolták fel ezt az ideiglenes, átmeneti temetőt, azt nem tudni, de valószínű az 1940-es évek végén. Összességében jelentős kár érte a parkot, de a jelek szerint a híd volt olyan állapotban, hogy át lehetett rajta haladni.

A múzeum megnyitójára felújították

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetének jogelődje 1949-ben került a parkba. Elsősorban a kutatás személyi állományának elhelyezésével és a kutatáshoz szükséges objektumok létesítésével voltak elfoglalva, de a park állagmegőrzésére is figyelmet fordítottak, melyet az is bizonyít, hogy 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították azt. Az első komolyabb felújítások 1953-1954 körül történtek. A kor újságcikkeiből kiderül, hogy akkortájt már szerveztek Beethoven-koncertet, illetve a német zeneszerző és Martonvásár kapcsolatát már elég jól feltérképezték.

A parkban felpezsdült az élet, Bonnból és Bécsből is érkeztek vendégek, Beethoven tisztelői, majd 1958-ban megkezdődött a nyári koncertek sorozata, és megnyílt a Beethoven-múzeum is. A megnyitón Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott beszédet, és a Beethoven Általános Iskola, mely 1955-ben vette fel a zeneszerző nevét, delegálta kórusát az eseményre. A megnyitó időpontjára pedig felújították a hidat.

Kicserélték a puhafa hidat

A 80-as évek elején a puha fából készült hidat kicserélték egy nagyobb teherbírású hídra. 1989-1990-1991-ben zajlott egy három lépcsős park rekonstrukció dr. Örsi Károly, a magyar kertépítészet és műemlékvédelem kimagasló alakjának a bevonásával.

A beruházásnak köszönhetően a korábbi puhafa hidat új szerkezet váltotta fel. A cserére két okból is szükség volt: egyrészt a híd állapota jelentősen leromlott, így már balesetveszélyessé vált, másrészt a forgalom is számottevően megnövekedett, különösen a rendszeressé váló nyári koncertek idején. A fahíd teherbírásának növelése érdekében a Puhi-Tárnok Út- és Hídépítő Kft. megerősítette a szerkezetet, amely így statikailag biztonságosabbá és nagyobb teherbírásúvá vált.

A következő felújítást, illetve az új szerkezet kialakítását már másik vállalat végezte mintegy 15 évvel ezelőtt. A pilléreket mindkét oldalról megerősítették. A híd korlátrendszere háromszögeléses módszerrel legalább két ponton van megtámasztva. Ez volt az utolsó nagy felújítás, de a járófelület karbantartása azóta is többször megtörtént.

Az utóbbi néhány évben egy-egy koncert alkalmával már csak mintegy 700 látogatót tudunk fogadni. Ennek oka azonban elsősorban nem a híd teherbírásának korlátozottsága, hanem az a törekvés, hogy még magasabb színvonalú zenei élményt biztosíthassunk a vendégeknek.

Hruscsov is végigsétált rajta

A XX. században több prominens személy is megfordult a parkban. Mint ismert, az MSZMP központi bizottságának volt itt egy vadászháza Tordas és Martonvásár között, így politikusok többször is meglátogatták a parkot.

Fidel Castro, Kuba vezetője, és Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió első embere szintén járt nálunk, mi több, utóbbiról filmes felvétel is készült, ahogy áthaladt a hídon.

A mindenkori akadémiai elnökök, főtitkárok, és vendégeik is megfordultak Martonvásáron. Hosszú évtizedek óta hagyomány volt, hogy az akadémia és a kormány vendégei meghívást kaptak, kapnak a Beethoven-koncertekre. Sok más illusztris vendég mellett Göncz Árpád köztársasági elnök és Beatrix holland királynő és meglátogatta a parkot.

Az évtizedek során a Nemzeti Filharmonikus Zenekart a világ számos ismert karmestere vezényelte, köztük Lamberto Gardelli olasz karmester és Kobajasi Kenicsiró világhírű japán karmester és zeneszerző. Visszajáró fellépők voltak Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas és Kórodi András Kossuth-díjas karmesterek, később pedig Medveczky Ádám Kossuth-díjas, Kovács János, Antal Mátyás, Vashegyi György és Hamar Zsolt Liszt Ferenc-díjas karmesterek, illetve Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző.

Több filmben is felbukkan a híd

Számtalan film készült a Brunszvik kastélyparkban, így több alkotásban is felbukkan a híd. Martonvásáron forgatták a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által, a legjobb 53 film közé beválogatott Egy magyar nábob egyes jeleneteit, a Gary Oldman főszereplésével készült Halhatatlan kedves, továbbá az 1848-49-es szabadságharc után játszódó Kastély csillagfényben, továbbá a Dobó Kata és Gulyás Buda rendezte El a kezekkel a papámtól!, valamint a Hámori Gabriella főszereplésével készült Állítsátok meg Terézanyut! filmeket is.

Itt vették fel a Sidonie-Gabrielle Colette francia író, újságíró, színésznő, pantomimművész életét feldolgozó Colette című dráma néhány részletét is. Érdekesség, hogy maga a főszereplő Keira Knightley (A Karib-tenger kalózai, Igazából szerelem, Star Wars) forgatott is a martonvásári kastélyparkban.

A látogatók egyik kedvenc helye

A híd a park egyik legkedveltebb pontja: a látogatók szívesen időznek rajta, megállnak egy pillanatra, hogy gyönyörködjenek a környező táj szépségében és a természet nyugalmában.

Az elmúlt években a hídnak köszönhetően a sziget számos kulturális és közösségi rendezvény helyszínéül szolgálhatott. Itt rendezték meg többek között a Százszorszép Táncegyüttes előadásait, a majálisokat, a búcsúi szentmiséket, az országos és megyei kukorica- és búzabemutatók nyitó- és záróeseményeit, valamint legutóbb a Földi Teri Színház A dzsungel könyve című musicaljének előadását.

Az építmény az esküvői fotózások egyik kedvelt helyszíne is, hiszen különleges környezete és festői látványa méltó hátteret biztosít az ifjú párok számára.

Fennállása óta a hidat jelentősebb természeti kár nem érte.

szerző: Nagy Szabolcs

képek: Kortyis Dávid, Nagy Szabolcs, Orosz Ákos