Ildikó izzót cserél, kukákat gördít, bevásárol és időseket fürdet
Végtelen jókedvvel és szorgalommal végzi a munkáját Szilváné Takács Ildikó, mintha a világon a legkönnyebb dolga lenne az övé. Márpedig ez nagyon nincs így: a három éve nyugdíjas hölgy a Szent László Völgye Segítő Szolgálat szociális gondozójaként járja a kisvárost, és naponta tíz idős embernek segít a mindennapokban. Van, akinek „csak” bevásárol és vérnyomást mér, van, akit mosdat, pelenkáz és etet, de mindenki esetében egyvalami igaz: vidámságot és szeretetet visz az idősek otthonába. Az Akikre büszkék vagyunk rovatunkban Ildikót, illetve az ő szakmáját igyekszünk bemutatni oly módon, hogy riportot közlünk egy vele eltöltött munkanapról.
Amíg egészségesek vagyunk, minden olyan természetes
Ridley Scott angol filmrendező és producer legutóbbi filmjében, a posztapokaliptikus thriller Kutya csillagképben a civilizációnak már jóideje vége, amikor a semmi közepén egy évődő fiatal pár beszélget. Arról elmélkednek, hogy mennyire hiányzik számukra a zene, meg a boltba menet a zenehallgatás, meg egyáltalán a bolt, sőt, milyen jó lenne megint dugóban ülni. Vajon ki gondol bele ilyen fiatalon, hogy mennyire fontosak azok a természetes teendők mint postára menni, megfürödni, vagy egyszerűen csak elsétálni a toalettig?
Bizony van az a kor, van az az élethelyzet, amikor mindezekhez segítségre van szükség. Itt lép képbe a Szent László Völgye Segítő Szolgálat, és a szociális gondozói tevékenységük. Martonvásáron Závori Tímea csoportvezető irányításával öten végeznek házi segítségnyújtást, Artner Tímea, Kukkel Renáta, Tóthné Farkas Zsuzsa, Vörös Nóra és Szilváné Takács Ildikó.
A hölgyek olyan embereknek könnyítik meg a mindennapjait, akik idősek, betegek, fogyatékkal élnek vagy bentlakásos intézményi elhelyezésre várnak. A gondozásba beletartozik az ápolás, a higiénia megtartása, a háztartás vitele, kapcsolattartás az orvossal, mentális támogatás és az ágyhoz kötött betegek hozzátartozóinak a segítése, képzése. Na de, miként is néz ez ki a valóságban? Ennek jártunk utána, amikor Szilváné Takács Ildikót elkísértük a munkájába.
Ha esik, ha fúj, biciklivel jár bevásárolni
Ildikó 21 éve szociális gondozó Martonvásáron. Három esztendeje nyugdíjasként, félállásban dolgozik (a munkaerőhiány miatt visszafoglalkoztathatók a nyugdíjasok), de így is minden hétköznap tíz idős, jellemzően 80-90 éves embert látogat meg az otthonában. Egy hagyományos, váltó nélküli kerékpárral járja a várost, akár esik, akár fúj, minden időjárási körülmények között. Hogy minél jobban átélhessük Ildikó napját, mi is, a Forum Martini részéről – Kinga, a fotós, illetve én – bringára pattanunk, és úgy kísérjük őt. Pontban reggel 8 órakor indulunk a segítő szolgálat épülete elől, ekkorra szerencsére eláll az eső, de azért a pár nappal korábbi meleghez képest a 14 fok nem annyira kellemes.
Mint mondja Ildikó, most épp mázlink van, de ha esik, havazik, fúj a szél vagy épp kánikula van, akkor is mennie kell. Egy szélsőséges időjárású napot tovább nehezíthet a bevásárlás, ugyanis majd minden nap élelmiszert vásárol a gondozottjainak a különböző boltokban. Maximum 5 kilónyi áruval biciklizhet, de mint mondja, nem rak vissza egy vagy két liter tejet amiatt, mert átlépi a határt.
A túránk első állomása Szalczer Józsefné, Etelka néni Malom utcai otthona. Ildikó kelti, segít neki a fürdőszobai teendőkben, megfésüli, felöltözteti, ezt követően reggelit készít neki, katonákra vágott májkrémes szendvicset és paradicsomot, majd szeletelt almával, banánnal kínálja. Etelka néni - aki 90 éves és Ildikó legidősebb gondozottja - csöndben üldögéli végig az ott töltött időnket. Sokáig már nem lesz egyedül, mert délben érkezik hozzá a lánya, Zsuzsa.
Gyula bácsi romantikus verseket mond neki
A következő állomásunk a gyógyszertár, merthogy Ildikónak ott is kellene vásárolnia, de hamar visszafordul, mert heten állnak a sorban, ezért inkább később majd visszatér – mondja. Így aztán bringára ülünk, és suhanunk a Rákóczi utcába a 86 éves Klopfer Gyula bácsihoz. Itt gyors reggeli segítségnyújtás után vérnyomást mér Ildikó, majd párbeszédet kezdeményez a gondozottal. Mivel ez is a dolga, mi több, kifejezetten fontos, hogy mentálisan is egyensúlyban tartsa az időseket, és beszélgessen velük.
Gyula bácsit nem nagyon kell noszogatni, sorra jönnek elő belőle a sztorik. Azt meséli, hogy a kertjében álló melléképület hosszú időn keresztül szerelmi fészke volt egy közeli ismerősének és a 60-as, 70-es évek egyik ünnepelt sztárjának, máig ismert énekesnőnek. (Neveket is mond, de nem írjuk le, nem szeretnénk sajtóperbe belefutni.) Gyula bácsi tovább mesél, állítása szerint Rákosi Mátyás anno az egyik utcabéli hölgynek csapta a szelet, sőt, ő maga is találkozott a politikussal, amikor a Martonvásár környéki vadászatain hajtó volt.
Majka, Azahriah és Korda György jelenti a kikapcsolódást
Ildikó szerint a munkájának legnehezebb része, hogy azzal kell élnie: sosem tudhatja, ki az, akit utoljára lát. A gondozottakkal szoros kapcsolatot ápol, ezért mindenkinek a távozása megviseli, és kivétel nélkül mindenkit megsirat.
A következő állomásunk Csollányné Márti néni az Orgona utcában. Márti néni 2023-ban egy családi ünnepségen agyvérzést kapott, de az akaratának köszönhetően teljesen felépült.
- Pofon vágott a stroke – fogalmaz Márti néni, aki Gyula bácsihoz hasonlóan szintén aktív, ismerősöknek varr ruhákat, nadrágokat hajt fel, illetve virágokat – köztük kedvencét, a kínai selyemmirtuszt - nevel a kertjében, gazol, füvet nyír. Ildikó lényegében kontrollt jelent Márti néni életében, vérnyomását méri és figyeli a gyógyszerfogyasztását.
Ildikó szerint szerencséje van a gondozottjaival. Van olyan bácsi, aki pszichiátriai kezelés alatt áll, és az agresszivitása miatt két kolléganő látogatja. A napi teendők által okozott nehéz pillanatokon Ildikó viszonylag könnyen túlteszi magát, otthon már nem gondolkodik munkán, problémákon. Sokat olvas és zenét hallgat, nemrégiben járt a férjével Apostol és Korda Gyuri koncerten, de szereti a rap-et is, Majkát és Azahriah-t is a kedvencei közé sorolja.
Éva néni minden nap várja a vele való beszélgetést
Mivel a gondozottak hozzátartozói közül négy esetben kaptunk hozzájárulást a riporthoz, utunk végéhez érkezünk, az utolsó állomásunk Kiss Jenőné, Évi néni Petőfi Sándor utcai otthona. Ildikó itt is vérnyomást mér, időpontokat intéz vizsgálatokra, továbbá villanykörtét cserél és kukát gördít ki az utcára.
Évi néni három éve vesztette el a férjét, azóta egyedül él, s mivel trombózisos a lába, nehezen mozog. Ennek ellenére tele van életvidámsággal, és rengeteget mesél. Szóba kerül, hogy a Körszálló 13. emeletén volt szobalány, és a német vendégek annyit jattoltak, hogy rendszeresen járt butikba ruhákat vásárolni. Évi néni aztán mesél Ildikóról is.
- Imádom, tündéri, közvetlen csaj – fogalmaz. - Minden nap alig várom, hogy jöjjön, hogy tudjak neki mesélni akkor is, ha nem történik velem épp semmi. Nagyon szeretem, olyan ő, mintha a testvérem volna.
szöveg: Nagy Szabolcs
képek: Kunsági Kinga