Fejbőr betegségeket gyógyít Victor, a martonvásári gólkirály

Victor Michel nem átlagos életutat járt be: a nigériai U17-es válogatottból indulva megfordult Németországban, Svájcban és Dániában, majd Magyarországon futballozott az NB II-ben és alacsonyabb osztályokban. Ma Martonvásár gólkirálya, miközben 12 órában saját, Székesfehérváron lévő hajgyógyászati szalonját igazgatja és háromgyermekes édesapa.

– Hol futballoztál mielőtt Martonvásárra igazoltál?

– Martonvásár előtt külföldön és magasabb osztályokban is játszottam. Magyarországra eredetileg a Kispest-Honvéd FC miatt jöttem. Később több helyre mentem kölcsönbe: voltam Vácon és a BKV Előrében, sok mérkőzésen játszottam az NB II-ben, valamint a Lombard Pápában. Utána Ausztriába igazoltam, ahol négy és fél évet töltöttem a harmadik osztályban, mielőtt visszatértem volna.
Európában egyébként először Németországba érkeztem, majd mentem Svájcba, Dániába, Ausztriába, és végül ide, Magyarországra.

– Pontosan honnan származol és hogyan indult a karriered?

– Nigériából származom. Tagja voltam a nigériai U17-es válogatottnak, és onnan hozott ki a menedzserem Európába. Itt kaptam meg az első profi szerződésemet. Bár az ember mindig többet vár, egyáltalán nem csalódtam, nagyon jó tapasztalat volt számomra az európai fociélet.

– Jobb most az élethelyzeted itt, mint Afrikában volt?

- Azt nem mondanám egyszerűen, hogy jobb itt élni, de van egy nagyon fontos dolog, ami Európához és Magyarországhoz köt: itt lett saját, szép nagy, szerető családom, három gyermekem, itt van a munkám, mindenem. Nekem ez már a második otthonom. Nagyon jól érzem itt magam.

A megyei foci számára örömforrás

– Szoktál még hazajárni Nigériába?

– Igen, évente egyszer vissza szoktam menni. Olyankor egy hónapot otthon töltök a családdal és a barátokkal, utána pedig visszatérek Magyarországra.

– A feleséged miatt maradtál végleg Magyarországon, vagy a szerződések hozták így?

– Is-is. A kettő együtt. Az élet ezt a kártyát osztotta nekem. Amikor megismertem a feleségemet és családom lett, már nem csak saját magamra kellett gondolnom. Elkezdtem azon gondolkozni, mi a legjobb a családomnak és a gyerekeknek: a jó iskola, a biztonságos környezet... Amikor gyereked van, már nem lehetsz önző, máshogy kell gondolkodnod. Ezért döntöttem úgy, hogy hosszabb távon is itt rendezkedünk be.

– A feleséged tősgyökeres Fejér megyei? Hol ismertétek meg egymást?

– A feleségem Barankai Virgínia, négyszeres magyar bajnok ökölvívó, a magyar válogatott tagja volt. Mióta összeházasodtunk, felvette a nevemet, így Victor Virgínia néven is ismerik. Ő székesfehérvári, miatta költöztem Fehérvárra, és miatta kerültem Fejér megyébe is.

Virgíniával három gyermekük született, Nelzon, Nolan és Emili

– Hogyan jött az életedbe a Martonvásári SK?

– A focival kapcsolatban úgy vagyok: ott maradok, ahol jól érzem magam. Ahol nem érzem jól magam, onnan továbblépek. A megyei foci számomra már inkább kikapcsolódás és örömforrás. Amikor beszéltünk a martonvásári edzővel, azt mondta: „Victor, nagyon szívesen látnánk téged nálunk.” Én pedig kihívást láttam ebben. Megbeszéltünk mindent az edzővel és az elnökkel, szimpatikus volt a projekt, és szerencsére minden remekül működik. Ez már a második szezonom itt.

– A legutóbbi szezonban Martonvásár gólkirálya lettél, a megyében pedig a harmadik.

– Igen, Martonvásáron én lettem a gólkirály 23 góllal. De ezt nem egyedül értem el: ez az egész csapat, az edző és a vezetőség közös érdeme. Együtt dolgoztunk meg érte. Én elsősorban azért is szeretek itt lenni, mert sok a fiatal és szeretnék nekik példát mutatni.
38 évesen is úgy kelek fel minden reggel, hogy céljaim vannak. Ha én lefutok 8-10 kilométert, azt akarom, hogy a 19-20 éves fiatalok is lássák: nekik kétszer annyit kell futniuk és küzdeniük! Ne elégedjenek meg azzal, ahol épp tartanak. Ha van bennük tehetség és alázat, törekedjenek feljebb.

– Úgy látod, sikerül motiválnod a fiatalabb játékosokat?

– Igyekszem! A mai fiataloknak kicsit más a mentalitása, ők már a számítógépes világban nőttek fel, máshogy kell szót érteni velük. De látom a pályán, hogy amikor én hajtok, ők is rákapcsolnak. Megtaláltuk a közös hangot az edzővel, az elnökkel és a csapattal. Egy jó közösséghez tartozni fantasztikus érzés, és ez engem is nap mint nap jobb teljesítményre sarkall.

A szalonjában immáron friss mesterdiplomával fejbőr betegségeket diagnosztizál és gyógyít

– A labdarúgáson kívül mivel foglalkozol? Van más hobbid vagy civil munkád?

– Amit kevesen tudnak rólam: én mindennap 10-12 órát dolgozom. Székesfehérváron van egy saját hajgyógyászati szalonunk a feleségemmel. Hajvizsgálattal, különféle fejbőr- és hajterápiákkal, valamint fodrászattal foglalkozunk. Én magam is minden nap aktívan dolgozom a szalonban.
A 12 órás munka után sietek a martonvásári edzésre, utána pedig megyünk ki a tanyánkra. Mindannyian nagy állatszeretők lettünk, vannak saját lovaink. Az edzés után még ki kell menni ellátni és szeretgetni az állatokat, így a napirendünk reggel fél 8-tól késő estéig teljesen be van osztva. Sok szabadidőnk vagy hosszú nyaralásunk nincs, de ezt a zsongást nagyon szeretjük.

szöveg: Kozma Milos Noel​​​​​​​