A böjti időszakban, ahogy haladunk a nagyhét és húsvét felé, egyre közelebb látjuk magunkhoz azt a jelet, ami már kétezer éve az ember megváltásának szimbóluma lett.
Egy kivégző eszköz, amelyben ott látjuk a bűnt és annak büntetését. Jézus Golgotán álló keresztjében látjuk azt az ítéletet, amellyel Isten helyettünk a saját egyszülött fiát sújtotta. Ott látjuk benne a fájdalmat, a szenvedést, amit mi Istennek okoztunk azzal, hogy hátat fordítva neki elhagytuk őt. Látjuk benne a halált, és az örök ellenséget, a Sátánt, aki Isten minden művének elpusztítására tör. Ennek fájdalma ott van minden gyászunkban, betegségünkben, ott van a háborúban, természeti katasztrófában, minden a nehézségben ami napról napra ma is körülvesz bennünket. De ezek mellett ott van e jelben az a kimondhatatlan szeretet, amellyel Isten „szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Ján 4,10) Számunkra ezt üzeni Isten ebben, hogy Fia szenvedése és halála által bennünket felszabadított a bűn következménye, a halál és a kárhozat gyötrelmei alól. És bizony, nagypéntek után láthatjuk a már üres keresztben azt is, amivel Jézus sírjánál szembesültek az asszonyok: „Nincs itt, hanem feltámadt!” (Lukács 24,6) Benne van ebben a mi feltámadásunk, a mi üdvösségünk bizonyossága is. Egy idősebb lelkipásztortól hallottam még szolgálatom kezdetén: a kereszt felemel. A kereszt jele a matematikában értéket növel, hozzáad, ha így írjuk: +, vagy éppen megsokszoroz: x. Ugyanígy a zenében is, felfelé módosítja a hangot: #. Micsoda hitvallás! Megváltásunk ünnepére készülve a kereszt jele emelje fel a mi lelkünket is, hogy Isten kegyelmét egyre mélyebben megismerhessük, hogy nála bűneinkre bocsánatot találjunk és mi is életre jussunk.
Kádár Ferenc • gyúrói lelkipásztor