Ifjabb Zsuráfszky Zoltánnal és feleségével Zsuráfszkyné Szabó Judittal a Százszorszép Táncegyüttes új vezetőivel beszélgettünk, akiknek nem csak karrierjét, hanem mindennapi életét is átszövi néphagyományaink szeretete, ápolása és éltetése.
Meséljetek kicsit arról, hogy kezdődött a kapcsolatotok a néptánccal, hogyan került az életetekbe?
Zoltán: Én tulajdonképpen nem a kezdetektől akartam ezzel foglalkozni, versenyúszó voltam, majd mikor a környékre költöztem, a közelben nem volt uszoda, így kezdtem el a néptánccal is foglalkozni. A Martonvásári Művészeti Alapiskolában még Vajda Levente és Vajda Rozália voltak a csoport vezetői, náluk kezdtem el táncolni, majd innen csatlakoztam be a szüleim Németh Ildikó és Szabó Szilárd vezette Százszorszép Táncegyüttesebe. Ezután úgy alakult, hogy Budapesten a Táncművészeti Főiskolán végeztem Néptáncszínházi tánc tagozaton, így végül hivatásos táncművész és koreográfus lettem.
Judit: Én 6 éves koromban kezdtem táncolni, Kisújszálláson, ahonnan származom, nekem ott indult a néptáncos kötődésem, majd felkerültem Budapestre és a Szentendre Táncegyüttes tagja lettem. Aztán találkoztam Zolival és onnantól együtt tevékenykedtünk, a pedagógiai munkánk onnantól datálódik. Ami egy nagyon jelentős állomás volt az eddigi táncos pályafutásomban, hogy Kanadában volt szerencsénk táncpedagógusi felkérést kapni. Állandó jelleggel a torontói Kodály Táncegyüttesben, és a kitchener-i Kossuth Néptáncegyüttesben munkálkodtunk, valamint emellett még néhány más csoportot is tanítottunk Montrealtól Lethbridegeig. Itt kezdődött a közös munkánk, majd hazatérve az Erkel Ferenc és a Matyó Néptáncegyüttest vezettük.
Milyen terveitek vannak a Százszorszéppel, szeretnétek valamit újítani, változtatni az együttest illetően?
Zoltán: A hagyományok ápolásán, és a már kialakult adott stíluson és struktúrán túl szeretnénk, ha az előadásaink nem csupán „örömtáncolásból” állnának, hanem - amellett hogy táncosaink szeretik és élvezik is, amit csinálnak - meg tudnánk tölteni valamilyen jelentéssel, üzenettel a fellépéseinket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy amikor például egy új koreográfiát tanulunk, mélyebb háttértörténetet is tudjunk közvetíteni a közönség számára.
Hogyan épül fel most a tánccsoport, együttműködtök valamilyen másik tánccsapattal?
Zoltán: Mi kizárólag a felnőtt csoporttal foglalkozunk és bárkit szeretettel várunk, aki csatlakozni szeretne. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jövőben valószínűleg a "Kis Malom" Tánccsoporttal, a Művészeti Iskolával fogunk majd együttműködni, és remélhetőleg az alapiskolával együtt meg tudjuk teremteni, hogy a kisgyermekek közül kikerüljön egy utánpótlás csapat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ifjúsággal kapcsolatot tudjunk teremteni, és meg tudjuk őriztetni velük a néptánc hagyományát és szeretetét.
Judit: Ehhez fontos megérteni azt is, hogy az elköteleződés a néptánc mellett nem zár ki semmilyen más sportot, művészeti tevékenységet, én például a gimnázium mellett is rengeteg mindent csináltam a tánc mellett, többféle sportot is űztem, és tudományos szakkörökre, fakultációkra is jártam. Nagyon jó, hogy a fiatalok érdeklődnek és jönnek föl a csoportba, a bővítés is fontos lenne a jövőre nézve, hogy ahogyan felnőnek, be tudjanak integrálódni a felnőtt csapatba.
Hol láthatjuk a Százszorszépet, milyen fellépésetek lesz legközelebb?
Együtt: Május 20-án lesz a Művészeti Iskola záró koncertje, amin a Százszorszép is fellép és lesz egy közös számunk, amiben együtt fogunk szerepelni a fiatalabbakkal. Ugyanebben a hónapban még 28-án leszünk láthatóak a gyereknapi előadáson a BBK-ban. Valamint Baienfurtban, Martonvásár német testvérvárosában július közepén lépünk fel.
Mindig lenyűgözött minket a néphagyományban fellelhető közösségi szellem és kapcsolatrendszer. Reményeink szerint tevékenységünkkel felvirágoztathatjuk a Százszorszép Táncegyüttest. A magyar kultúra elkötelezett hívei vagyunk, tovább éltetése határozza meg létünket, eképpen tudjuk önmagunkat igazán kifejezni.
