Két óra hosszára mindennapi kis életterünk, az osztálytermünk egy varázslatos fantáziabirodalommá változott.
A varázslat abban a pillanatban kezdetét vette, mikor a gyermekek és felnőttek által is kedvelt Vámos Robi, a gépészmérnökből lett gyerek coach, művész-mentor belépett a terem ajtaján. Aki már ismerte könyveit, izgatottan várta és titkon reménykedett abban, hogy ma kap egy autogramot. Aki nem ismerte őt, az is felkapta a fejét. A pozitív energia, a kifogyhatatlan lendület villámsebességgel töltötte be a teret.
Tanítóként azt kértem Robitól, hogy ültessünk el apró gondolatokat a gyerekekben, jelenjen meg a szikra a tekintetükben, hogy ráébredjenek, hogy nem baj, ha nem vagyunk egyformák, nem baj, ha valaki kicsit fura, nem baj, ha a másik mást gondol. Ettől egyedi, ettől csodabogár, és ez nem lehet gátja egy jól működő osztályközösségnek.
Az első óra elején rövid bemutatkozás után meghallgathattunk néhány nagyon kedves és tanulságos történetet arról, hogy érdemes hinni magunkban, abban, amit csinálunk akkor is, ha nem érezzük tökéletesnek, mert nem kell annak lennie. Sokat rajzoltunk, amibe mindenki bekapcsolódott, még azok is, akik minden rajzos feladatnál elbizonytalanodnak a szürke hétköznapokon. Megtudtuk, hogy képesek vagyunk rajzolni csukott szemmel, az ügyetlenebb kezünkkel, háttal a táblának a fejünk felett és mindenből, legyen az bármilyen egyszerű alakzat - lehet cicát alkotni.
Sokat nevettünkmert azért születtek fura alkotások, de itt bátran lehetett mindenki fura, mert igazából minden olyan természetes volt. 18 kis harmadikos együtt lüktetett, egy hullámhosszra került. Szívmelengető látvány volt, ez lenne a cél: elfogadni a másikat olyannak amilyen, segíteni a mindennapokban egymást, bárhogy sikerül is a dolgozat, lelket önteni a másikba. Azt hiszem sikerült elültetni azokat a pici magokat. Köszönjük Robi. Igyekszünk ápolni őket. Várunk vissza. A 3.a.
Csúcs-Szabó Edina
tanító