Tudjátok mi történik az iskolánkban egy átlagos, hétköznapi éjszakán a tanév során? Olyankor, amikor egy kréta sem csikorog a táblán, mikor egy villa sem koccan a tányér széléhez az ebédlőben, és a folyosó sem zsong a gyerekzsivajtól?
Általában alkonyattól pirkadatig csend és nyugalom van, az udvaron a focilabdák nem pattognak a betonon, és elnémulnak a tanórára hívó csengők is. Kivéve azon az egy estén, amikor az osztályommal bent aludtunk az iskolában.
Nem megszokott időben érkeztünk az éjszakai műszakra. Este hétkor gyülekeztünk, s egy udvari számháborúval indítottuk a bulit. Kék és piros csapatokat alakítottunk, és az egész grundot körbeszaladgálva hősies küzdelemben olvastuk le az ötjegyű számokat egymás homlokáról. Mindkét csoportnak jutott egy-egy győzelem, így a végére alaposan kifáradtunk.
Ezután felmehettünk az osztálytermünkbe, ahol gőzölgő pizzák vártak minket. Jól megérdemelten, rendesen belakmároztunk. Pihenőszobának a szomszédos osztálytermet rendeztük be. A tornatermi matracokat összetoltuk egy vetítővászon elé, és azokra heveredve filmet néztünk.
Azt hihetnétek, hogy ennyi elég is egy estére, de még csak ezután kezdődött a java!
Gondos előkészületek előzték meg a bent töltött éjszakánkat. Erika néni, az osztályfőnökünk és Vera néni már hetekkel korábban minden játékot és programot megszervezett. A film után Erika néni felolvasott nekünk egy mesét.
Ez a mese a tűzről, a vízről, a földről és a levegőről, tehát a négy elemről szólt, amikről kiderült, hogy a kalandjátékunk négy csapatának jelképei lettek. A csapatok összetételét véletlenszerűen kihúzott M&M’s cukorkák színe döntötte el. A verseny kezdetére már teljesen besötétedett, ezért elemlámpákkal a kezünkben vetettük bele magunkat a játékba. Az egész iskolát bebarangolva, nyomról nyomra kerestük az elrejtett feladványokat a folyosókon és lépcsőházakban, hogy közelebb jussunk a végső állomáshoz. Az utolsó ponton egy óriási doboz várta azokat, akik sikeresen teljesítették a fordulatos feladatsort, ami telis-tele volt előre bekészített meglepetésekkel.
Mivel minden csoportnak más volt az útvonala, így mindenki máshol lelte az ajándékait rejtő ládikáját. Volt bennük mindenféle jó és szép, no meg finom jutalom. Keksz, cukorka, vonalzó és ceruza is.
Már hetekkel korábban, amikor fény derült a kis esti programunkra, mi megbeszéltük a többiekkel, hogy bizony egy szemhunyásnyit sem szeretnénk aludni. Tehát miután egytől-egyig kinyílt az összes csapat ajándékdoboza, úgy döntöttünk, mi ugyan ágyba nem megyünk! Folytatódhatott az osztálybuli. Vera néni festett az arcunkra, a karunkra. Volt, akinek pillangó került az arcára vagy szép lila virág, de akadt sas, sültkrumpli, libacomb,paradicsomkonzerv és erőspaprika is az alkarokra rajzolt minták között. Szerencsére Vera néni is fáradhatatlan volt. Voltak, akik társasoztak és volt, aki elszántan állt neki, hogy kirakjon egy puzzle-t. Kevesek már korábban kidőltek, sorra fogyatkozott a maratoni kompánia, de hajnali ötkor Erika néni végső takarodót fújt. A filmnézős matracokon, otthonról hozott hálózsákokban aludtunk el. Nagyon hamar jött az ébresztő. Reggel hétkor keltünk és magunk után elpakolva, nem megszokott időben elhagytuk az iskolát, mert szüleink már kint vártak ránk.
Azt hiszem, ez mindenkinek örök élmény marad. Csapó Tamás igazgató úrnak köszönjük a lehetőséget, Erika néninek és Vera néninek pedig a tökéletes szervezést!
Ladányi Helga Róza
4.c (hamarosan 5.c)
