Gyemekkorunk virágoskertjeinek nagy slágere, a dália, újra reneszánszát éli. Nem csoda, hiszen a gondos nemesítésnek hála ma már a kék kivételével, minden színben és formában elérhető dáliák elképesztő színfoltot visznek a kiskertbe.
Különösen a tányérnyi virágfejjel rendelkező, ún dinnerplate dáliák, melyek valósággal megbabonázzák a tekintetet. Lézetnek teltvirágú, tavirózsa-virágú, szimplavirágú változatok is, illetve vannak miniatűr pom-pom dáliák, melyek tökéletes kis gömbölyded fejei alig nagyobbak egy fürjtojásnál. Tartásuk végtelenül egyszerű, nem érdemes őket kihagyni a nyári ágyásból, mivel júniustól a fagyokig minden tő több tucat virággal ajándékoz meg minket. A gumókat április végétől május végéig ültessük ki szabadföldbe, olyan mélyre, mintha krumplit ültetnénk. A két-három héten belül megjelenő hajtásokat védjük a csigáktól, illetve tartsuk gyommentesen. Ahogy cseperednek a növények, érdemes szalmával vastagon lemulcsolni a tövüket, így a gyomosodást is megakadályozzuk, és a talaj nedvességtartalma is megmarad. Amint növekedni kezdenek, karózzuk ki kedvenceinket, hogy az erős széllökések hatására ne dőljön meg a növények szára. A túző napot kedvelik, bár félárnyékban is virítanak, de ott kevesebb virágot hoznak. Októberben az első fagyokat megbízhatóan jelzi a szárak és levelek elfeketedése.
Ne ijedjünk meg, az első fagyok a gumóknak nem ártanak. A fagycsípte szárat és leveleket vágjuk le, a gumókat, lehetőség szerint, nagy földlabdával emeljük ki, és tegyük tőzeget, homokot vagy forgácsot tartalmazó ládába. Fagymentes, 6-12 fokos pincében a tövek remekül áttelelnek.
Menyhárt Otilia
