Civil és közösségi tevékenység, család- és gyermekvédelem, valamint a szociális munka szerteágazó feladatai. Pályi Judit, a Szent László Völgye Segítő Szolgálat intézményvezetője és az Embertársainkért Alapítvány elnöke ezeken a területeken óriási tapasztalattal rendelkezik. Ezúttal Judittal beszélgettünk a kezdetekről, a szakmai tevékenységéről, valamint motivációjáról, elhivatottságáról és természetesen Martonvásárról.
MZ: Kérlek, mesélj egy kicsit a martonvásári kötődésedről.
PJ: A Mátrában nőttem fel és 18 éves koromban kerültem Budapestre, az egészségügyi főiskolára, ahol elvégeztem a közegészségtan-járványtan szakot. 10 évig Budapesten dolgoztam az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben, ahol a veszélyes munkahelyeken (vegyipar, hűtőipar, élelmiszeripar, gumigyártás stb.) előforduló foglalkozási betegségek kivizsgálásában vettem részt és módszertani feladatokat is elláttam. A férjemmel 1989-ben költöztünk Martonvásárra, miután elvégeztük egyetemi, főiskolai tanulmányainkat. Azonnal megszerettem a települést, de igazából akkor kezdtem magam otthon érezni, amikor 1992-ben megszületett a gyermekünk és az óvodába kerülését követően lehetőségem nyílt egy helyben meghirdetett családgondozói pályázatra jelentkezni és a nevelése miatt megnyugtató volt, hogy a közelében lehettem. 1997-ben lépett érvénybe a gyermekvédelmi törvény, amely szerint a településeken szükséges volt létrehozni a Gyermekjóléti Szolgálatokat, így ezt helyben is megszervezték. Majd 1998. január 1-jétől kezdtem dolgozni a Szent László Völgye Segítő Szolgálat jogelődjénél az önkormányzat Család és Gyermekjóléti Szolgálatánál. Családgondozóként tevékenykedtem, majd módszertani feladatokat is elláttam és később szakmai csoportvezető lettem. A következő években megszereztem a szakirányú általános szociális munkás diplomát. A szakma folymatosan változott, fejlődött, a tevékenységek egyre speciálisabbá váltak, differenciálódtak, ezért családvédelemből szociális szakvizsgát tettem, valamint részt vettem azokon a szakmai továbbképzéseken, amelyek bővítették az ismereteimet. 2007. évtől kezdtem el vezetőként irányítani, koordinálni a szakmai munkát a Szent László Völgye Többcélú Társulás területén Martonvásár, Baracska, Gyúró, Kajászó, Ráckeresztúr, Tordas településeken. Feladataink, szolgáltatásaink is bővültek a meglévő család és gyermekjóléti ellátás, a támogató szolgálatás és a köszösségi ellátás mellett visszakerült az intézmény feladatkörébe a házisegítségnyújtás, a szociális étkeztetés és az idősek nappali ellátása, valamint 2009. évben létrehoztuk a tanyagondnoki szolgáltatásunk is. A családi napközi 2012. évben indult, amiből mára egy 3 csoportos, 24 fő kisgyermek ellátására alkalmas családi bölcsődei hálózat fejlődött ki. Szintén ebben az évben Vál településsel bővült az ellátási területünk. Ebben az évben nemcsak a szolgáltatásaink köre és az ellátási területeink bővültek, hanem az ezeknek helyet adó modern, korszerű épület is elkészült, ami azóta is méltó helyet és megfelelő infrastuktúrát nyújt a feladataink zavartalan ellátásához.
A szociális és gyermekjóléti szakma tovább formálódott, változott, ezért szükségessé vált újra a tanulás. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2015-ben elvégeztem a szociális menedzser szakot, hogy vezetőként is szélesebb látókörrel rendelkezzek, majd az elmúlt években a Semmelweis Egyetemen a mestervezetői képzését is, ami sok új innovatív szemléletet adott számomra. Jelenleg a munkám mellett részt veszek a szakképzésben történő oktatásban is, ahol az idősgondozás, ápolás és a pedagógiai- családsegítő munkatársak képzésében elméleti és gyakorlati tantárgyakat tanítok.
MZ: Mi a fő profilja az intézménynek, mivel foglalkoztok, milyen ügyekben kereshetnek benneteket?
PJ: Az intézményünk személyes gondoskodást nyújtó szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatásokat ad Martonvásár, Baracska, Gyúró, Kajászó, Ráckeresztúr, Tordas és Vál településeken. Ezekben a helységekben biztosítjuk a család és gyermekjóléti szolgáltatásokat, a családi bölcsődei hálózatot, a házi segítségnyújtást, az idősek nappali ellátását, támogató szolgáltatást, étkeztetést és tanyagondnoki ellátást. Ezen kívül van még egy feladatunk, mégpedig család és gyermekjóléti központként is működünk a Martonvásári Járásban. Ez azt jelenti, hogy Ercsi várossal kiegészülve 2016. óta gyermekvédelmi hatósági intézkedésekhez kapcsolódó tevékenységeket is ellátunk, másrészt biztosítjuk a krízishelyzetek kezelésére a készenléti telefonos ügyeletünket, valamint ingyenes pszichológiai és jogi segítségnyújtást adunk a járás lakóinak. Ezen ellátási körzet minden óvodájában és általános iskolájában, kollégiumában jelen vagyunk az óvodai, iskolai szociális segítő szakembereinkkel, akik a kisgyermekek veszélyeztetettségének megelőzésében, tanulmányaik sikerességének fejlesztésében, nevelési problémák kezelésében segítik a szülők és az iskola együttműködését. Az intézmény a szolgáltatásait tekintve a csecsemőkortól az időskorig rendelkezésre áll a hozzá forduló, segítséget kérőknek, gyermekeknek, családoknak, időseknek, hozzátartozóknak és minden rászorult személynek, akiknek a hiányzó szükségletei kielégítésében szerepet tudunk vállalni. Elmondhatjuk, hogy segítőként és támaszként jelen vagyunk a fogantatástól egészen a sírig. Képviseljük az érdekeket, fejlesztjük a képességeket, készségeket, melyekkel elérhető a változás, ami nem biztos, hogy a külső szemnek azonnal észrevehető. Ezért is mondják sokszor, hogy láthatatlan a mi munkánk.
MZ: A tevékenységeteknek van egy közös halmaza a jótékonykodással és az egyéb közösségi tevékenységekkel.
PJ: A közösségi tevékenységek és a jótékonykodás lényegében egyenértékű a munkánkkal. Az önkormányzatnak van egy alapítványa, az Embertársainkért Alapítvány, mely a Martonvásáron élő rászoruló emberek részére nyújt segítséget. Ennek az alapítványnak az elnöke vagyok, ami azért jó, mert nagyobb rálátásom van arra, hogy kik a rászorultak és az intézményi kollégákat is be tudom vonni a civil munkába. Jó példa erre a minden évben megrendezésre kerülő idősek napi rendezvény, vagy a szervezett adományozásokon, közösségi programokon való részvétel. Az önkormányzat anyagilag, erkölcsileg, szakmai és jogi segítséggel egyaránt támogat minket. Fontosnak érzem azt, hogy az alapítvány munkája erősítse a településen működő szociális hálót.
MZ: Milyen az emberek hozzáállása a munkátokhoz?
PJ: Azt tapasztalom, hogy az emberek örülnek a támogatásoknak, a törődésnek és szívesen fogadják a segítséget. Soha nem lehet tudni, hogy mikor kerül nehéz helyzetbe az egyén vagy a család. Aki ma kiegyensúlyozott családi életet él az nem jelenti azt, hogy mindig ilyen stabilan fogja élni azt. A segítség az élet bármelyik szakaszában mindig jól jöhet. Természetesen akadtak az évek alatt olyan családok is, akik kezdetben elzárkóztak és nem akarták elfogadni a segítséget, ilyenkor a szociális munkásnak feladata az, hogy megértéssel, az emberi méltóság tiszteletével forduljon a segítségre szoruló emberekhez kiépítve ezzel a bizalmat.
MZ: Mi jut eszedbe a helyi civil életről?
PJ: Úgy látom, hogy Martonvásáron jól működik a civil közösségek összetartása. Az itt élő emberek számára fontos a közösségi élethez való kapcsolódás. A városban sokféle civil közösség taláható és munkájuk, megjelenésük is koordinált. Szerintem ez sokban köszönhető a város kulturális intézményének. Fontosnak tartom ezt, mert a civil közösségek és a velük való közös munka egyfajta védelmi hálót is biztosít az emberek számára.
MZ: Mit gondolsz milyen irányba halad a város?
PJ: Szerintem az élet fontos területein, ami az itt élő emberek jólétét szolgálja, a városunk egyértelműen jó irányba halad, egy szép, élhető, nem utolsó sorban zöld kisváros alakult ki az elmúlt évek önkormányzati munkája eredményeként. A munkám során nagyon sok emberrel, családdal találkozom és sok pozitív véleményt mondanak a városról, látszik, hogy szeretnek itt élni. Meglátásom szerint a városban az alapvető szolgáltatások, az infrasturktúra jól működnek, az emberek helyben igénybe tudják venni azokat a szolgáltatásokat, amire szükségük van. Sokan megtalálják a számukra szimpatikus közösséget. A különböző rendezvényeken találkozom például a bölcsődés gyermekek családjaival és az idősebb korosztályok tagjaival is. Szerintem jól érzik magukat az emberek Martonvásáron!
MZ: Mit hiányolsz a városból, illetve mik a terveid a jövőre nézve?
PJ: Fontosnak tartom, hogy bővüljenek a bölcsődei férőhelyek, nagy az igény erre a szolgáltatásra a szülők munkaerőpiacra történő visszatérése miatt. Az „Apró Talpak” Családi Bölcsődei Hálózatunk jelenleg 3 csoporttal 24 fő kisgyermek ellátását tudja biztosítani 20 hetes kortól 3 éves korig. Sajnos nem tudjuk minden család igényét kielégíteni, éppen ezért örülünk annak, hogy az új 4 csoportos, összesen 56 férőhelyet biztosító akadálymentes bölcsőde a közeljövőben meg fog épülni és ki tudja majd elégíteni a szülők igényeket. A működéséhez különböző munkakörök létesítésére is szükség lesz. Fontosnak tartom, hogy az intézményben minden területen meglegyen a megfelelő számú és végzettségű szakember. Szükség van arra, hogy a napi feladatok ellátása biztonságos legyen. Örülök annak, hogy egy jól összekovácsolódott munkatársi közösségünk van, akik elhivatottan, tapasztaltan végzik a munkájukat. Ezt köszönöm is nekik. Törekszem arra, hogy a nyugdíjba vonuló kollégák helyére-, akiket mindig nehéz elengedni és tapasztalatukat nélkülözni- megfelelő szakember kerüljön, olyan ember, aki elhivatott a segítő munkában.
A későbbiekben a szolgáltatások bővítésére is szükség lehet, leginkább az idősellátásban. Szeretném ezen a területen különböző irányban képeztetni a kollégáimat, hogy minél több kompetenciával rendelkezzünk az igények kiszolgálására. A fenti tervek mellett én magam is szertném az aktuális továbbképzéseket elvégezni, hogy mindig tisztában legyek az új szakmai információkkal. Mindent megteszek azért, hogy a legjobb tudásom szerint vezessem az intézményt, ügyelve a szakmai szabályainak betartására az ellátottak és a kollágák tiszteletére, megbecsülésére.
Mihálovics Zoltán
