A palántanevelés nagyszerű módja annak, hogy erős, egészséges növényekhez jussunk, melyek hamarabb kezdenek virágozni szabadföldbe vetett társaiknál. Illetve vannak olyan növények, melyeket nem ajánlott helybe vetni, mert magvaik és a kikelő palánták aprók (lásd a lenti listát).
A palántanevelés nem ördöngösség, bárkinek sikerülhet, csak teremtsük meg a megfelelő körülményeket. Először is biztosítsunk megfelelő ültetőközeget! Palántaföld és palántaföld között hatalmas a különbség: sajnos a legolcsóbbak gyakran gyatra minőségűek. Semmiképp se használjunk kerti földet, és ne használjuk fel újra a szobanövények virágföldjét, mert könnyen betegségekhez vezethet, illetve megfelelő fény hiányában felnyurgult, gyenge, betegségekre hajlamos, keveset virágzó növényeink lesznek. Vethetünk a szabadban egy balkonládába, melyet csírázásig fedjünk le egy fóliával vagy üveglappal, hogy biztosítsuk a csírázáshoz szükséges páratartalmat. Tegyük a veteményt egy félárnyékos helyre, hogy az erős tavaszi napsugarak ne égessék ki a kikelő növényeket. Ha a szobában kezdünk neki a palántanevelésnek, akkor egy egyszerű olvasólámpát állítsunk a kikelő növények fölé, ugyanis a palántáknak napi 14-16 órás megvilágításra van szükségük, amit egy déli ablakban sem tudunk biztosítani. Ügyeljünk arra, hogy ne öntözzük túl a veteményt: alulról érdemes locsolni, és két locsolás között picit hagyjuk megszikkadni a talajt. Végezetül, az az általános szabály, hogy minél kisebb a mag, annál kisebb mélységbe ültetjük. A legkisebb magok esetében, pl. gyűszűvirág, eukaliptusz, tátika, dohányvirág, árvalányhaj, cickafark, sóvirág, liziantusz, szalmarózsa, őszi margitvirág, ökörfarkkóró – az aprócska magokat egyáltalán nem kell takarni, mert fényre csíráznak. Elég a magokat a talaj felszínére szórni, és egy kicsit megspriccelni, hogy meglegyen a mag és a talaj közötti érintkezés. Egyetlen virágmag csomag árából így tucatnyi egészséges növényhez juthatunk!
Menyhárt Otilia
