Mostanra már mindannyian tudjuk, hogy az apák szerepe gyermekeik életében legalább olyan fontos, mint az édesanyáké. Fejlődésük szempontjából több olyan terület is mutatkozik, amelyekben pótolhatatlan szerepük a biztos háttér megteremtésén túlmutat. Az érzelmi intelligencia fejlesztésében óriási jelentősége van az apáknak, nagyon sokat tud ártani, és nagyon sokat tud segíteni is. A fejlesztő hatás hátterében a kutatók a következőket vélték felfedezni. Az anyák esetében a gyerekeikkel való játék közben több a beszéd, míg ha az apjával játszik egy gyerek, akkor több az érintés. „Apa csiklandoz, földobál az égig, bunyózni lehet vele, stb…., ez a kapcsolat mélyebb érzelmeket képes előhozni a gyermekekből, elemibb módon indítja meg érzelmi életüket. Továbbá az apával való játék általában veszélyesebb, ami hevesebb érzelmeket generál” –hallhattuk Pál Feri atya egyik előadásában.
Az óvodában szerencsére aktív jelenlétet tapasztalunk az apák részéről, egyre többen vannak jelen a szülői értekezleteken, sokan vállalnak közülük szerepet egy-egy színdarabban, ha a gyerekeikről van szó. Az évzáró családi napokon is sokszor a férfiak főznek a csoportra. A mindennapokban is találkozhatunk az apukákkal, hiszen nagyon sok kisgyermek vele érkezik az óvodába, és van, hogy vele is megy haza.
Hazánkban még nem elterjedt az apák napja ünneplése, mégis az édesanyák mellett fontosnak látjuk az édesapák elismerését is. Tavaly már három csoportunkban tartottak apák napját, idén még három csoportunk csatlakozik a megemlékezéshez. Vannak, akik a katolikus országokban elterjedt Szent József napjához közeli időszakban, vannak, akik az Amerikából elterjedt ünnephez kapcsolódva júniusban hívják meg az édesapákat egy közös együttlétre.
Katica csoportunkban most első ízben tartottak apák napi ünnepséget. Hubbes Emese óvodapedagógus beszámolóját olvashatják:
„Öröm volt látni a gyerekek és apák szemében a boldogságot.
Lelkes készülődés előzte meg az apák napi délutánt. Sokat beszélgettünk a gyermekekkel, hogy apával ők mit szoktak otthon csinálni. Titokban tartva ajándékot készítettünk és tréfás versikét mondogattunk, hogy majd ezekkel a meglepetésekkel szerezzünk mi is örömet az édesapáknak. Aznap, amikor a csoportba vártuk az apukákat, közösen kókuszgolyónak valót kavargattunk, gömbölyítettünk, hogy saját készítésű finomság is legyen, amivel megkínáljuk őket. Kíváncsian érkeztek az édesapák, mert nem valami műsor szemlélőjeként lehettek jelen, hanem aktív résztvevőknek kértük fel őket. A gyerekeikkel közösen kellett néhány mókás feladatot megoldaniuk: repülőzni, ölbe venni, apa öleléséből kiszabadulni, gyereknek apa „enyves” kezét lefejteni, amely odaragadt asztalhoz, gyerek lábához, gyermek füléhez, egymást csukott szemmel hangról felismerni, táncolni, labdákat röptetni ejtőernyőről. Sorolhatnám még a jobbnál jobb ötleteket, játékokat, amelyeket vidám kacagás kísért. Önfeledten játszottak az édesapák is, akiknek köszönjük, hogy eljöttek erre a számukra szervezett délutánra. A gyermekek sikongva fogadták őket, hiszen már egész nap izgatottan tevékenykedtek, énekeltek, mondókáztak. Néhányuknak az elalvás is nehezebb volt a felfokozott lelkiállapot miatt.
Hisszük és valljuk, hogy a gyermek életében ugyanolyan fontos az édesapa jelenléte, mint az édesanyáé, hiszen a személyes kapcsolat elengedhetetlen a gyermek egészséges lelki fejlődése szempontjából. Az édesanyától anyai, női mintát lát, az édesapától férfi szerepkört tanulhat.
Az óvodában a fent bemutatott programokkal szeretnénk megerősítést nyújtani a családoknak, hogy a gyerekeiken kívül, számunkra is fontos együtt megélni a gyerekeknek csak apákkal vagy csak anyákkal eltöltött örömteli idő.
Kívánunk még sok boldog együtt töltött időt a gyermekeitekkel!”
Kedves Édesapák, ezúton biztatom Önöket, hogy fogadják majd szeretettel a meghívást, és ünnepeljenek együtt gyermekeikkel.
Biber Dóra
