Mindenekelőtt köszönöm Martonvásárnak azt a bizalmat, amit 14 évvel ezelőtt kaptam. Szép élmény és jó tapasztalat volt mind az a sok találkozás, beszélgetés, amiket volt szerencsém megélni. Úgy érzem, az elmúlt másfél évtizedben közösségként is megerősödtünk.
Hálás vagyok a rengeteg civil szervezetnek, akik munkámat, munkánkat segítették és értelmet adtak annak. Nélkülük semmiképp nem jutottunk volna oda, ahol Martonvásár ma tart. Szinte minden nap jelen vannak a város minden pontján, és jó érzés megtapasztalni az igényt a közösségi létre, egymás segítésére.
Köszönöm a képviselő testület minden tagjának, hogy 14 éven keresztül baráti társaságként tudtunk megmaradni. Talán legnagyobb sikerünk és érdemünk, hogy egyetlen olyan döntést sem hoztunk, amit bárki is ne érzett volna magáénak. Köszönöm Bálintnak és Pistának a lojalitást, és saját értékeitek képviseletét, sokat tettetek hozzá a közösség életéhez. Varga Ferivel és Kuna Ferivel olyan bizottságokban dolgoztunk, amelyek mindig a szakmaiságot, a közösség érdekét, a célszerűséget képviselték valamennyi döntésükben.
Jó volt megtapasztalni, hogy a város, a képviselő testület és jómagam is a közösség részének tekintettünk minden intézményt, a bölcsödén, az óvodán és iskolán, a családsegítőn keresztül egészen a járási hivatalig. Kölcsönösen segítettük egymás munkáját függetlenül attól, hogy önkormányzati vagy egyéb fenntartású intézményről volt szó.
Köszönöm az összes hivatali kollégámnak, különösen Katának és Ritának, hogy mindig és mindenben számíthattam rájuk, öröm volt ilyen hivatalban dolgozni. Közvetlen munkatársaim, Gabi és Réka pedig naponta elviselték rigolyáimat, hálás vagyok érte!
Döntéshozó és irányító munkánk semmit sem érne, ha az utcákon, közterületeken, a BBK-ban nem lennének ott a városüzemeltetők, a kultúrát szervezők, a sportot irányító kollégák. Margit és munkatársai nélkül még a fű se zöldülne…. köszönet érte!
Azt is megtanultam, hogy az internet és Facebook láthatatlan, de nagyon hatékony világa is segítheti munkámat. Nem volt egyszerű, de ebben a közegben is igyekeztem megtalálni a javító szándékot és a pozitív üzeneteket.
Talán családom is elnézi immár, hogy életem ezen szakaszában is kevesebbet voltam otthon, mint kellett volna. Talán majd az unokákkal…
És mindenekfelett köszönöm Istennek, hogy erőt és időt adott!
A bicajt természetesen továbbra is tekerem, az utcán pedig jókat beszélgetünk.
