Az együttes még áprilisban küldte el a nevezését az Ohridi Nyári Fesztiválra. Ahogy közeledett az utazás napja, egyre gyakrabban idéztem fel gyermekkorom tánccsoporttal történt utazásait. Vajon olyan lesz, mint régen? Vagy teljesen más?
Az együttes vezetője, Tóth Lajos megtervezte és megszervezte az utazásunkat, mi pedig, mint annak idején, szót fogadtunk, bepakoltuk a bőröndöket, a viseletet és izgatottan indultunk el a több, mint 1000 kilométeres útra.
Ohrid városa közel 40.000 lakosával a róla elnevezett tó mellett fekszik. Számos különféle történelmi és kulturális emlékkel van tele, amelyek nagy részét mi is megcsodálhattuk. Az Ohridi-tó a Balkán-félsziget földtörténetileg legrégibb és legmélyebb tava Észak-Macedónia és Albánia határvidékén.
1979 óta az UNESCO világörökség része.
Mintegy 15 órás autóút után érkeztünk meg a szállásra, elfoglaltuk a szobákat, majd egy rövid sétát tettünk a tó partján. Csütörtökön délelőtt Ohrid óvárosában sétáltunk, ahol igazi török kávét ittunk, alkudtunk a bazárban és leültünk az 1100 éves platánfa alá. Délután próbáltunk és készültünk a fellépésre. Hosszú, élőzenés felvonulás után érkeztünk meg a helyszínre. Először egy lengyel fúvószenekar játszott fülbemászó dallamokat, majd bolgár és szerb együttesek léptek fel. Kalocsáról is volt egy magyar csoport. Együttesünk, Papp Richárd Olivér művészeti vezetőnk felcsíki koreográfiáját nagy sikerrel adta elő.
Pénteken a kalocsai hagyományőrzőkkel közös városnézésen vettünk részt. Először Ohrid ősi színházához másztunk fel, mely az időszámításunk előtti 2. és 3. század között épült, és nagyon jó állapotban maradt fent. Akusztikája kiváló, és hátterében a tó pazar látványt nyújt. A városban egykor 365 templom volt, így kapta a „balkáni Jeruzsálem” nevet. Ezek közül a leghíresebb a Szent Szófia templom, ahol a legrégebbi bizánci freskókat is láthattuk. Ezután a gyöngymúzeumot tekintettük meg. Két család egy egyedi „receptúra” alapján készíti a gyöngyékszereket mintegy száz éve. Csodálatosak a gyöngyök, melyek nagyon népszerűek a turisták és az európai királyi családok körében is.
Szombaton egy hajókiránduláson vettünk részt és útközben egy régi halászfalut is meglátogattunk. Végállomásunk a Szent Naum-kolostor volt a pávákkal és kilátással a tóra. A hajóról Albánia közel kétezer méter magas hegyeit is megcsodálhattuk.
Esténként a tóban fürödtünk, melynek vize kristálytiszta, hőmérséklete kellemes. Földalatti források táplálják, és helyenként 20 méter mélyre is le lehet látni. Az ohridi pisztráng itt őshonos, de ezt nem volt alkalmunk megkóstolni.
Azt hiszem, a többiek nevében is írhatom, hogy szívesen visszamennénk erre a csodálatos helyre a családdal, barátokkal vagy a Régi Szépek táncosaival.
Hajrá Régi Szépek! Hajrá Ohrid! Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, és olyan jó volt, mint régen!
Külön köszönetemet fejezem ki Tóth Lajosnak és Papp Richárdnak a szervezésért! Kívánom, hogy még sok ilyen fesztiválon tudjunk részt venni és ezzel is Martonvásár, valamint a Régi Szépek hírét tudjuk öregbíteni!
Balázsné Hornyák Edit
a Régi Szépek tagja
