Martonvásár életében 1999 óta vagyok jelen, és egészen 2018-ig tanítottam a Művészeti Iskolában, a martonvásári fúvósokat pedig 2009 óta terelgetem.
2011 tavaszán, a Franciaországban, Saint-Avertinben megrendezett testvértelepülési találkozó után csörgött a telefonom. Horváth Bálint keresett, és felvázolta, mi az önkormányzat jövőb eni elképzelése a helyi kulturális életet illetően.
Mindig is agilis, szervező, kapcsolatteremtő típus voltam. Gyerekként, mikor 9 évesen kórházban voltam, megszerveztem, hogy nézhessük a televízióban az esti mesét. Valahogy a véremben van, hogy összehozzam az embereket, így nagy örömmel vágtam bele egy olyan kihívásba, amiről akkor csak sejtésem volt, hogy mivel is jár…
Megszületett a Brunszvik-Beethoven Rendezvényszervező Központ és Könyvtár.
Kezdetben az önkormányzat egyik irodájában volt egy asztalom, aztán átkerültem a Szent László Segítő Szolgálat egyik irodájába, és ekkor már Tóthné Márti is velem dolgozott.
Idővel hozzánk kerültek a Forum Martini újság kiadásával járó feladatok is, ezért egy új kollégát is kaptunk Nagy Árpád személyében.
Mi, így hárman vállvetve építettük a Martonvásári kultúrát. Amikor az újság leadásának határideje volt, Pletser Cilivel kiegészülve gyakran reggelig ültünk az irodában, hogy időben befejezzük az újságot. Nosztalgikusan emlékezem vissza ezekre az időkre.
Aztán egyszer jött az örömhír, saját épülete lesz a kultúrának. Bálinttal, Nemes Józseffel órákat ültünk a tervek felett, bejártuk a helyszíneket, ötleteltünk, majd a lehetőségekhez igazítottuk az elképzeléseket.
Elkezdődött az építkezés. Emlékszem, hogy a 2014. augusztus 20-ai ünnepség alatt elkezdett ömleni az eső, így a kenyérszentelésre az akkor készülő Für Elise kávéház épülő falai közé húzódva került sor.
És azt sem felejtem el soha, hogy azt terveztem el, a 2014. szeptember 14-re tervezett megnyitó ünnepségre átköltöztetjük az irodánkat a Segítő Szolgálat épületéből a gyönyörű új Brunszvik-Beethoven Kulturális Központba. Szó szerint éjt-nappallá téve dolgoztunk és a megnyitó napján, péntek délután már a telefon is működött az új irodákban. ????
Az első Magyar Népdal Napja előestéjén Horgas Eszter, és az akkor nagyon népszerű Virtuózok műsorból ismert tehetséges fiatalok muzsikája töltötte be az egész teret. Rengetegen jöttek el megnézni, milyen lett a kultúra új háza. Összesen öt alkalommal szerveztünk országos fesztivált, melyeken évente 10-12 000 látogató fordult meg.
Még a mai napig is, amikor új vendégeket köszöntünk az épületben büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem valami kezdetének. Elindult egy új szakasz, új kollégákkal bővült a csapat. Oroszné Pál Mónival, Orosz Katával és Faragó Timivel eljutottunk odáig, hogy az egyik évben 408! rendezvényünk volt. Ma sem értem, hogy voltunk képesek ezt véghez vinni. Ezúton is nagyon hálásan köszönöm, hogy egy csapatban lehettem Veletek.
Persze nemcsak a rendezvények szervezése tartozott hozzánk, hanem a csodálatos Óvodamúzeum Miklós Gergővel és Hambalkó Katikával, a városi Könyvtár, amit most Provodáné Éva visz egyedül a vállán, a Százszorszép Táncegyüttes, akkor még Szabó Szilárddal és Németh Ildikóval, valamint az összes civil szervezet, melyeknek a tagjai a mai napig élettel töltik meg a termeket.
Azt kell, hogy mondjam, lassan kinőjük ezt az épületet is, mert már olyan sokan vagyunk. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a legtöbb program, amit a kollégáimmal álmodtunk meg és találtunk ki, még ma is megtalálható a Kulturális Központ kínálatában.
Azt kívánom a jelenlegi csapatnak (Andinak, Mártiknak, Móninak, Timinek, Vikinek), hogy tudjanak ugyanolyan szívvel és lélekkel dolgozni a martonvásári kultúráért, mint ahogyan azt mi is tettük. Sok energiát kívánok ehhez! Boldog 10. születésnapot Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ!
Pfiffer Zsuzsanna