Kedves Martonvásáriak!
Tisztelt Városlakók!
Először is szeretném megköszönni itt és most is a tőletek, önöktől kapott bizalmat! Én és a képviselő-testület is azon leszünk, hogy ezt megszolgáljuk. Számomra óriási változások nincsenek, legfeljebb még több időt és energiát szükséges fordítanom a közösség szolgálatára, valamint a felelősség nőtt meg természetesen. Több időt kell töltenem írással, olvasással, reprezentálással, tárgyalásokkal. Nem tudok elég hálás lenni dr. Szabó Tibor polgármester úrnak, hogy mentorált és ebben a másfél évtizedben tökéletes csapatként működhettünk együtt. Hálás vagyok dr. Szabó-Schmidt Katalin jegyzőnknek és a hivatal, valamint az intézményeink és a cégünk minden munkatársának, hogy mindig számíthatok, számíthatunk rájuk! A vezérlő elveim nem változnak: alázattal szolgálni, embernek és az emberekhez közel maradni. Én pedig maradok, aki eddig is voltam, továbbra is csak Bálint. A cikk hosszú lesz, de talán érdemes elolvasni.
RÖVID TÁVÚ PROGRAMOT ALKOTOTT A KÉPVISELŐ-TESTÜLET
START’24 címmel a bizottságok és a testület is elfogadták a rövid távú polgármesteri és képviselő-testületi programot. A program négy témakörben, összesen 12 pontban jelöli ki az önkormányzás irányát a közeljövőre vonatkozóan. Alapja a polgárok által kitöltött kérdőívek, a választási programunk és a korábbi években megkezdett munka folytatása. Kérlek benneteket, kérem önöket, támogassák az alábbi 12 pontot!
A prioritásokat az alábbi gondolatoknak kell áthatnia: Emberközeli önkormányzás, Ökologikus gondolkodás, Lokálpatrióta szemlélet.
PRIORITÁSOKRÓL, DILEMMÁKRÓL, NEHÉZSÉGEKRŐL
1., Számomra a közösségépítés – legyen szó kultúráról, intézményekről, rendezvényekről, köztéri emlékműről, sportról, idősek vagy fiatalok, a családok támogatásáról – nyilvánvalóan előbbre való a gazdaságfejlesztésnél, a szívemhez, szívünkhöz sokkal közelebb áll. Azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy saját bevételek, adóforintok nélkül nemhogy közösségépítésre, de megfelelő színvonalú működtetésre, szinten tartásra, a közösségért dolgozó kollégák bérének minimális emelésére vagy egy járda megépítésére sem lesz forrás a továbbiakban. A projekteket eddig is pályázatból vagy kormányzati támogatásokból valósítottuk meg, ráadásul most a központi költségvetés nehéz helyzetben van, az uniós források nem igazán érkeznek. Így egyértelműsíteni kell a közösség minden tagja számára, hogy csak akkor tudunk megfelelően működni, javaslatokat, kéréseket teljesíteni, megvalósítani, ha növeljük a saját adóbevételünket. Ennek két módja lehetséges: a lakossági adó jelentős és évről-évre történő emelése (nagyon messze vagyunk az oly sokat emlegetett nyugat-európai példáktól vagy szinttől), vagy a gazdasági területeink benépesítésében is végre előre lépünk. Akkor a lakossági adót csak annyiban szükséges emelni, hogy fedezze azon kiadásokat, amelyek finanaszírozására az kivetésre került. A testület döntése értelmében jövőre nem emelkedik ezen adó.
2., A fentiek alapján elsősorban a gazdasági-ipari területek adófizető-képességének növelésére kell koncentrálnunk. Természetesen nem minden áron, de a józan megközelítés a javasolt, nem az átpolitizált. Sokan olyan határozottan tudnak állást foglalni bármiféle háttértudás nélkül bizonyos nemzetek beruházói vagy bizonyos technológiák ellenében. Én sokkal bizonytalanabb vagyok, mert mondjuk Nyugat-Európában még most is üdvözlik az elektromos autózást, az akkumulátor-technológiát, ott ezek környezetvédelmi beruházásnak minősülnek, míg nálunk értelmes párbeszéd sem folytatható lassan. Ebben pedig mindenki hibás. Közben mindannyian érezzük, hogy ha nem is a nagy távolságú autózásban, de a városi, agglomerációs közlekedésben igen is a legnagyobb szerep az elektromos közlekedésre kell, hogy háruljon, mert a szmog- és zajképzés sok helyen már most is elviselhetetlen.
3., Vannak dolgok, amiket szavakban a legtöbben támogatnak, de ha „érintetté” válnak, vagyis úgy érzik, hogy érintettek, akár rögtön az ellentétes álláspontra tudnak helyezkedni. (NIMBY – hozzáállás) Szívesen használjuk a technológia jelentette előnyöket, legyen szó kütyükről, autókról, bármiről, de a gyártás történjen máshol. A szegényeket „támogatjuk”, de ha arról van szó, hogy a szomszédba beköltözzön egy szegény, együttélési nehézségekkel küzdő, vagy egy tehetős család, akkor már megint csak a szavak maradnak a legtöbb esetben. Legyen játszótér, vagy színtér a fiataloknak, de lehetőleg tőlem minél messzebb. Ez az a kettősség, melynek kezelése egy településvezető számára komoly nehézséget jelent, legyen szó gazdaságfejlesztésről vagy együttélésről.
4., Én személy szerint tele vagyok dilemmákkal. Kínaiakkal tárgyaljunk? Egy lemezpréselő üzem, ami egy akkumulátorgyárnak dolgozik az már problémás? Egyáltalán az akkumulátor – ez ma a „motor” – miért is problémás? Hadiipari beruházásról érdemes egyeztetést folytatni? Nagy kamionforgalommal járó logisztika szóba jöhet? Sokszor az előítéletek megelőzik a valódi környezetvédelmi, vagy a helyi társadalmi (vendégmunkások jöhetnek?- szerintem ez nagyobb probléma) kérdéseket. Folytatva a sort: meddig szigorítsuk a zajrendeletet? Tényleg teljesen ki tudjuk vezetni a kerti égetést? Mit tudunk tenni, hogy az emberek egyszerre kicsit toleránsabbak legyenek, de megértsék azt is, hogy a túlpörgött világunkban sokkal érzékenyebbek lettünk, több nyugalomra, csendre vágyunk? Én egyedül sosem tudok és nem is fogok dönteni. A képviseleti demokrácia szellemében ebben a legfontosabb partnerek a képviselők, tanácsadóként a bizottságok tagjai. A részvételiséget erősítve pedig a helyi közösségek, vállakozások képviselői.
5., A képviselő-testület legfontosabb feladata a költségvetés összeállítása és elfogadása. A közös büdzsénk akkor lesz stabil, ha a béremelések, növekvő egyéb kiadások fedezetét évről-évre biztosítani tudja. Előrelépés pedig akkor várható, ha ezen felül is sikerül plusz adóbevételekhez jutnunk. Ezért fontos benépesíteni a gazdasági területeket. A nehézséget most az okozza, hogy az InPark Martonvásár Kft. (autópályán túli állami ipari terület tulajdonosa) az ingatlanja után valamivel több, mint 100 millió Ft telekadót fizet be évente úgy, hogy valódi termelés minimális történik (Caola Zrt.). Ez fenntarthatatlan, mert folyamatosan növeli a telekárat, ezzel rontva a terület versenyképességét, valamint irracionális, a tulajdonos már most is vitatja, miközben a működésünkhöz nélkülözhetetlen. A képletet bonyolítja, hogy a jövőben itt képződő iparűzési adó egy része (éves gördülő többlete) a járási fejlesztési alapba kerül majd. Így a területről nem csak helyben, de a várostérségben is meg kell kezdeni az együtt-gondolkodást, közös érdekünk lesz, hogy kihasználjuk az adottságait, adófizetőket vonzzunk ide.
6., Másik régi dilemma a település lakosságszámának kérdése. Martonvásár városvezetése az elmúlt 15 évben is azt vallotta, hogy nem kell nagymértékben növelni a polgárok számát. 2010 előtt kb. 2000 ember számára alkalmas méretű plusz lakóterület volt kijelölve (5600-ról 8000-re), ezt rögtön lecsökkentettük előbb 7000 körülire, majd még visszább léptünk. Ha a 2010-es és sok agglomerációs település által bejárt pályán maradtunk volna, most könnyen 300-700 személyautóval több terhelné az – amúgy sok esetben így is problémásnak ítélt - útjainkat. Az intézményi és közmű-infrastruktúránk, valamint a település úthálózati adottságai sem alkalmasak nagyméretű lakosságszám-növekedés kezelésére. Továbbra is a korábbi álláspontot képviseljük.
7., Én magam, ahogyan a képviselő kollégák is, sokkal inkább civil közösségi emberek vagyunk, mint politikusok. Néha a várospolitikus jelzőt hajlandó vagyok magamra venni. Emellett persze mindannyian a saját szakmánkban is próbáltunk, próbálunk helyt állni, sőt fontosnak tartjuk, hogy mindenki civil területen is jelentős teljesítményt tud felmutatni. Az elmúlt időszak arról szólt, hogy rendeztük a sorokat, felálltak a bizottságok, elkezdtük a közös munkát. Türelmet kérünk, amíg a megújuló működésünk gördülékennyé válik. Új kihívások, új feladatok állnak mindannyiunk előtt. Én magam például a polgármesterség mellett a LEADER térségfejlesztő egyesület elnöki feladatait, valamint a kistérségi önkormányzati társulási tanács elnöki teendőit is magamra vállaltam, az előbbiben 16 (plusz 1), az utóbbiban 8 települést összefogva.
VÁRAKOZÁS MINDEN TÉREN
Szeretném elkerülni, hogy túlzott várakozással legyenek az új képviselő-testület irányába, hiszen most egy nehezebb időszakba léptünk be, továbbá eddig is a folytonosságot hangsúlyoztuk. Természetesen minden tőlünk telhetőt megteszünk a közösségért, igyekszünk mindenkit meghallgatni és ha tudunk, segíteni. Azt ígérhetjük, hogy a közösség érdekei mindig az egyéni érdekek elé kerülnek.
Végül pedig lassan egy sokkal szentebb várakozás időszakába lépünk, hiszen előttünk áll az advent, majd pedig karácsony. Kívánok az ősz végére és az ünnepekre mindenkinek jó egészséget, töltődést, valamint tartalmas együttlétet a szeretteivel, a közösségével.
Horváth Bálint
#KözösenMartonvásárér