2024. november 1-től a Martonvásári Városgazdálkodási Nonprofit Kft. eddigi három igazgatója helyett két fő látja el a vezetői feladatokat. Tóth Balázs Károly egy évtizedes munka után távozott a cégtől. Az ügyvezető igazgatói feladatokat Dr. Bocsi Andrea vette át, aki eddig a társaság kulturális és jogi igazgatója volt. Az operatív igazgató Szeidl Tamás lett, aki a városüzemeltetési feladatokért és az utánpótlás sportélet irányításáért felel. Ez alkalomból beszélgettünk vele.
Mesélj arról, hogy milyen út vezetett az MVK igazgatói posztig?
Születésem óta Martonvásáron élek, viszont az eddigi pályafutásom teljesen más területhez kötött: a rendvédelem területén, a Büntetés-végrehajtási Szervezetben szolgáltam több, mint 30 évig. A Baracskai Börtön és Fogházban kezdtem pályafutásomat, ahol 1999-től töltöttem be különböző vezetői beosztásokat. Voltam az informatikai osztály vezetője, majd vezettem a büntetés-végrehajtási osztályt, illetve hosszabb ideig voltam az akkor már Közép-dunántúli Országos Bv. Intézet parancsnok-helyettese. Tettem rövidebb kitérőt a Bv. Országos Parancsnokságára, ahol egy több mint 5 milliárd forintból gazdálkodó uniós projektet irányítottam, majd a Biztonsági Főosztályt vezettem. Ezután kicsit távolabb kerültem Martonvásártól, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bv. Intézet, majd a Tiszalöki Országos Bv. Intézet parancsnoka lettem. Itt szerencsém volt megismerkedni Kelet-Magyarországgal, annak minden szépségével együtt. Elmondhatom, hogy nagyon befogadó közösséget ismertem meg úgy Borsod, mint Szabolcs- Szatmár- Bereg Vármegyékben. A vármegyék vezető szervezeteinek tagjaként szembesültem azzal, hogy mennyire más problémákkal küzdenek keleten, mint az ország középső régiójában.
2023. novemberében kerültem vissza Baracskára, ahol a baracskai, a martonvásári és a székesfehérvári objektumokat magában foglaló Közép-dunántúli Országos Bv. Intézet parancsnoka lettem.
Ilyen pályafutás után mégis miért döntöttél, hogy vállalod az MVK igazgatói feladatait?
Nagyon szerettem a szakmámat, sokat köszönhetek a bv. szervezetnek. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy országosan is elismert vezető voltam. Aki egy kicsit is ismeri a katonai életet, annak sokat elmond, hogy törzsőrmesterként szereltem fel, és ezredesi rendfokozatot értem el. A több, mint 5 éves kelet-magyarországi szolgálat alatt azonban már nagyon vágytam haza. Úgy éltük az életünket feleségemmel együtt, hogy minden hétvégén utaztunk haza Martonvásárra, majd vissza Miskolcra és később Nyíregyházára, ami kb. 600 km-es utat jelentett hetente oda-vissza. Két felnőtt gyermekünk, illetve tavaly nyár óta már egy unokánk van. Mindenképpen szerettünk volna visszaköltözni. Erre adódott is egy lehetőség, így kaptam meg a baracskai parancsnoki beosztást.
A választás után megkeresett polgármester úr, aki felvázolta terveit a városvezetés és az MVK átalakítása kapcsán, és ezek nagyon szimpatikusak voltak számomra. Rövid hezitálás után döntöttem, hogy vállalom a felkérést. Röviden összefoglalva új kihívásokra vágytam, illetve régi vágyam volt, hogy Martonvásárt szolgálhassam.
Azt valószínűleg sokan tudják, hogy hosszú ideig kézilabdáztál. Mi köt még a sporthoz, illetve hogy jött képbe a városüzemeltetés?
Általános iskola 4. osztályától kézilabdáztam, először Porvay Zsuzsa néni, majd Tóth Iván bácsi által vezetett csapatokban. A középiskolai évek kezdetekor olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy Horváth Ottó összeszedte a korosztályomba tartozó fiatalokat, és elkezdte egy ifjúsági csapat kialakítását. A Budapest I. osztályban játszottunk, több neves csapat ellen is, illetve felejthetetlen élményt jelentettek a Velence-kupák, ahol sok sikert értünk el. Nagyszerű közösséget alkottunk a pályán, és ami talán ennél is fontosabb, a magánéletben is. Közben fociztam is, azonban egy idő után választanom kellett a két sportág között, így megmaradtam a kézilabdánál. Büszke vagyok arra, hogy még ifjúsági korú játékosként állandó tagja lehettem annak a csapatnak, amelyik a martonvásári sport történetében először jutott fel az NB-II-es bajnokságba. Sorkatonai szolgálatom alatt még Ercsiben is játszottam az NB-II-ben. További sikerként könyvelhettem el, hogy a 2000/2001. évi Fejér megyei kézilabda bajnokság gólkirálya voltam.
A városüzemeltetés terén még nincsenek konkrét tapasztalataim, ez a kihívás része. Azonban jó alapot adhat hozzá, hogy korábban nagy létszámú szervezeteket irányítottam, így ilyen téren megvan a szükséges rálátásom az operatív irányításra is.
Az ország több régióját is megismerhetted, hogy látod Martonvásár helyzetét?
Ahogy említettem már, a távol töltött évek alatt is rendszeresen láttam a várost. Bámulatos fejlődésen ment keresztül, csak be kell jönni a városközpontba, és körülnézni. Különösen szembetűnő ez azok számára, akik előtte is ismerték Martonvásárt. Én mindig arra biztatom azon barátaimat és korábbi kollégáimat, akik meglátogatnak, hogy nézzünk körül a városban, mert lenyűgöző látni a fejlődést. De aki először jön ide, azt is mindig meglepi, hogy milyen szépen karbantartott, és mennyi további lehetőséget rejt magában városunk. Régi csapattársaimmal sokszor emlegetjük, hogy az aszfaltos kézilabda pályához képest mit jelentett volna, ha mi is a sportcsarnokban játszhattunk volna. De ugyanez igaz a focistákra is, összehasonlíthatatlan a régi öltöző és pálya a mostani sportközpont adta lehetőségekkel. A kulturális élet fejlődéséről már nem is beszélve…
Az eddigi rövid idő alatt mit tapasztaltál az MVK-nál, és milyen terveid vannak a jövőben?
Bár hivatalosan novemberben kezdtem, de már előtte is bejártam tapasztalatszerzésre az előző ügyvezető igazgatóhoz. Balázs nagyon sok ismeretet adott át, de azt már személyesen is látom, hogy nagyon áldozatkész, szorgalmas és széles szakmai tapasztalatokkal rendelkező kollégák dolgoznak a cégnél. Bár sokuk munkája nem annyira látványos a város lakói előtt, mégis nagyon fontos szerepet játszanak a cég életében az adminisztratív feladatokat végző kollégák is. Az MVK nevéből is adódóan fő célom, hogy kiszolgáljuk a város igényeit, biztosítsuk az intézmények mindennapi zavartalan működését, és tegyük ezt a jó gazda gondosságával, az önkormányzat által biztosított anyagi lehetőségek szigorú betartásával. Előző munkahelyemen a fő hármas szlogen volt a „rend, fegyelem, tisztaság”. Ezt itt is szem előtt tartom, mivel fegyelmezett munkavégzéssel biztosítanunk kell a város általános rendjét és tisztaságát. Remélem, hogy ezen értékek mentén minél több értéket tudunk hozzáadni Martonvásár fejlődéséhez.
