Szívügyem a néphagyomány éltetése, ezért nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába. Ezt a nagyszabású vállalkozást hosszú és alapos készület előzte meg. A kezdeti ötletelés, tervezés, végül sok ember megszólításával, bevonásával nagy összefogássá alakult.
Néprajzi térképet vásároltam, az eddig is kincsként gyűjtött népviseletről szóló kiadványokat, könyveket most ehhez a programhoz fel tudtam használni. A tervezés során megszületett bennem a gondolat, hogy a Népviselet Napján ne csak abba beöltözve jöjjünk az óvodába, hanem szélesebb körben mutassuk meg az értékeket, így jutottam el a kiállítás gondolatáig.
„Egy pár lány, két pár lány
Népviselet Napja a Brunszvik Teréz Óvodában fekete-piros fekete
táncot jár.”
(Kányádi Sándor)
A kiállítás megvalósításához az óvodába járó családok segítségét is kértük. Ennek köszönhetően sokan értékes tárgyakat is hoztak, például 1933-ból származó fényképet, amin a népviseletbe öltözött dédnagymama volt látható, keresztszemes faliképet, mely viseletben lévő asszonyt ábrázolt, valamint különböző tájegységekről származó ruhadarabokat.
A megvalósításra 2025. április 29-én, a tavaszi szünet után került sor. A Táncoló Lábak tehetségműhely gyerekeivel játékfűzést állítottunk össze Róma-Csókás Anett óvónővel együtt. Néhány kolléganővel magyarbődi karikázót tanultunk meg és azt mutattuk be. A koreográfiát Szalkainé Ivanits Dóri óvodapedagógus állította össze.
A gyerekek a látványtól, a légkörtől ihletet kaptak, mert voltak olyan kislányok, akik még a következő napokban is néptáncos szoknyában jöttek oviba.
Két délután lehetőséget biztosítottunk, hogy a szülők a gyerekekkel közösen nézhessék meg a kiállítást, a gyerekek pedig alkothassanak. Ezek a délutánok egybeestek más óvodai programmal, mint például az óvodába való beiratkozással, így a leendő óvodások szülei a várakozási időben megnézhették a kiállítást.
Az aulában fényképezkedési lehetőséget biztosítottam. Egy vállfás állványra székelyföldi fiú viseletet és egy másikra mezőföldi leány viseletet helyeztem. Ezek mögé állva fényképet készíthettek a szülők a gyermekeikről.
Felhívtam a figyelmet a képzőművészeti alkotásokra is. Meséltem Sütő Petre Rozália nagygalambfalvi származású, jelenleg Martonvásáron élő és alkotó grafikus és festőművészről, tanítványainak díjazott alkotásairól, melyek szintén a kiállító térben voltak láthatóak. Olvasható volt Kányádi Sándor, szintén nagygalambfalvi születésű Piros fekete című verse, mely megihlette Sütő Petre Rozáliát, és ebből festmény illusztráció is született.
Nagyon szépen köszönöm mindenki segítségét! Külön köszönet illeti Sütő Petre Rozália, festő és grafikusművészt, hogy a témába illő alkotásait rendelkezésünkre bocsátotta, Darabos Esztert, a Művészeti Iskola néptánc tanszak vezetőjét, amiért az iskolából a különböző tájegységek népviseletét adta kölcsön.
Örömmel és köszönettel zártam le ezt a vállalásomat, hiszen nagy kihívásnak tettem eleget.
Úgy érzem ezzel a programmal sok gyermeket és felnőttet vittünk közelebb a csodálatos népi kultúránkhoz.
Hubbes Emese Gabriella óvodapedagógus
