Weöres Sándor: Kánikula
Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.
Kedves Olvasó!
Weöres Sándor ebben a versében az "igazi" nyárról ír - a július, az augusztus úgymond tulajdonságairól. Szavai, kifejezései a két nyári hónapéi: "szikrázó az égbolt"; láng-űrben vagyunk, méghozzá olvadtan...
Izzó gyöngyszemeket említ a költő és ragyogó kékséget - mindenki kedvére ráismer a július és augusztus megannyi szépségére, nehézségére, a hűsítő vízpart vagy árnyék sóvárgására, a vakáció és a pihenés perceire, óráira...
Nemcsak a Martonvásári Versklub tagjainak, hanem az újság minden olvasójának tiszta szívből kívánok élményekkel teli nyári szabadságot! Kísérje a szabadság idejét jókedv, egészséget tápláló sok úszás, illetve a sport, a mozgás minden formája, vidámság, gyermekkacaj és sok játék, kirándulás - találja meg mindenki a saját gyöngyszemeit...!
Simándi Péter