arrow caret

Martonvásár

A grófnők városa, a kisvárosok grófnője

Martonvásár

Kastély, zene, szerelem

Martonvásár

Beethoven és a halhatatlan kedves városa

Martonvásár

tRendi kisváros

Martonvásár

Történelem és kultúra

Martonvásár

Természet és tudomány

Martonvásár

Agroverzum, Beethoven Múzeum, Óvodamúzeum

Martonvásár

Brunszvik kastély és parkja

Martonvásár

A kultúra és a közösségek kisvárosa

Martonvásár

A grófnők városa, a kisvárosok grófnője

Martonvásár

Kastély, zene, szerelem

Martonvásár

Beethoven és a halhatatlan kedves városa

Martonvásár

tRendi kisváros

Martonvásár

Történelem és kultúra

Martonvásár

Természet és tudomány

Martonvásár

Agroverzum, Beethoven Múzeum, Óvodamúzeum

Martonvásár

Brunszvik kastély és parkja

Martonvásár

A kultúra és a közösségek kisvárosa

Ön itt áll: forummartini.martonvasar.hu

Esőkert: a kertünk „szivacsa”

Az utóbbi években a nyár mintha két végletből állna: hosszú hetekig porzik a föld, aztán hirtelen özönvízként zúdul le egy nyári zápor.

Ilyenkor sajnos az éltető víznek nincs ideje felszívódni, hanem nagy része a csatornába ömlik – mi pedig fájó szívvel mondunk neki búcsút. Pedig egy jól kialakított esőkert a csapadék nagy részét megtartja és helyben hasznosítja. A legegyszerűbben úgy képzelhető el, mint egy növényekkel beültetett sekély mélyedés vagy árok, ahová a vizet a tetőről, járdáról, kocsibeállóról (vagy akár az úttestről) bevezetjük. Ennek ellenére mégsem mocsár vagy „szúnyogkeltető”, mivel egy jól megtervezett esőkertben a víz nem marad tartósan a felszínen hanem 24–48 órán belül elszivárog. Az esőkert több problémára is praktikus megoldást kínál: kulturáltan elnyeli a fölös vizet, megszüntetve a pangóvizes sártócsák kialakulását a terület mélyebb pontjain. Nagy záporok idején lelassítja a víz rohanását, így kevesebb értékes humusz mosódik ki a talajból. Harmadszor – és aszályos nyaraknál ez kulcsfontosságú – segít abban, hogy ami egyszer leesik, az maradjon is a kertben. Olyan, mint egy talajba rejtett vízbank: nem a felszínen tárol, hanem lent, a gyökérzónában. Létrehozása nem ördöngösség: válasszunk olyan területet, ahová a víz természetesen odatalál, de ne közvetlenül a ház alapja mellé telepítsük. Ássunk egy megfelelő szélességű, 10-25 cm mély mélyedést, ahová esztétikus formában, például kaviccsal kirakott patakmederben vezetjük be a csapadékot. Aztán jöhet az esőkert lelke, a növényzet: a közepébe olyan növényeket ültessünk, melyek bírják, ha pár óráig vízben állnak (mocsári nőszirom, réti füzény, Helenium, Carex fajok, mocsári veronika), a szélére pedig olyanokat, melyek a szárazabb időszakot is jól viselik (macskamenta, levendula, zsályák, cickafark, varjúháj, díszgyertya). A tetejére pedig jöhet a mulcs, mely megakadályozza, hogy az értékes nedvesség két nap alatt elpárologjon. Nyugat-Európa szerte parkokban, járdák, utak mentén is rendkívül esztétikus esőkert megoldásokkal lehet találkozni.

Menyhárt Ottilia