"Én mindig először megszagolom a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese,
és a könyv az olvasó."
Ágai Ágnes
Vannak olyan mesék, mint az előbb felsoroltak, amiket majdnem mindenki ismer. Sokunknak kötődik hozzájuk gyerekkori emlékünk, és sokan már a saját gyerekeinknek is meséltük vagy meséljük éppen.
Vannak azonban olyan mesék is, amik igazi rejtett kincsként bújnak meg. A többség számára ismeretlen gyöngyszemek ők. A mostani ajánlóban is egy ilyen mesét, pontosabban egy mesesorozatot szeretnék bemutatni.
Tor Áge Bringsvaerd történetének főszereplője Locspocs, egy kis tengeri szörny, aki egy szigeten él a társaival együtt. Ez a sziget csak kedden és pénteken látható. A többi napon, Ludvig bácsi, egy hatalmas tengeri szörny őrzi a titkos, térképeken sem található helyet. Ludvig bácsi szerencsére akkorát tud tüsszenteni, hogy láthatatlanná tévő, sűrű ködbe borítja az egész szigetet.
A sorozat első részében (Locspocs, a kis tengeri szörny úszni tanul) megismerkedünk a főhőssel. Locspocs szomorúan és magányosan éli mindennapjait, mivel nem tud úszni, és ezért nincsenek barátai sem. Egy napon aztán találkozik egy alvaúszó polippal, akinek ráadásul nem neve, hanem száma van. Nyolcszázhetvenkettőnek hívják. Ettől a találkozástól teljesen megváltozik Locspocs élete.
A sorozat 2 másik részében is izgalmas kalandokba keveredik bájos és kedves hősünk. A második kötetben (Locspocs a kis tengeri szörny, izgalmas kalandja az emberekkel) kisebb-nagyobb szárazföldi kalamajkákba kerül, miközben próbál elérni a nagynénikéjéhez, aki ki más is lehetne, mint maga a híres Loch Ness-i szörny.
A sorozat befejező része (Locspocs és a bolygó hollandi) sem kevésbé izgalmas. Itt egy nem éppen barátságos tengerészt ismer meg a kis szörnyeteg. Hősünket szerencsére nem téveszti meg a zord és félelmetes külső, és a bajba jutott hollandi segítségére siet.
A rövid, de kedves, szórakoztató, elgondolkodtató szövegek mellett a történetek grafikái is nagyon különlegesek, humorosak és egyediek.
Ráadásul, a legtöbb gyerek, a sötétség mellett, a szörnyektől fél leginkább. A kedves, bátor, jószívű Locspocs szerencsére megtanít minket arra is, hogy a szörnyek nagyon szerethetőek is lehetnek.
Kirekesztés, barátság, elfogadás, szeretet, bátorság, kaland. Ezekkel a kulcsszavakkal tudnám leginkább jellemezni ezt a szívmelengető mesesorozatot.
Korosztály szerint óvodásoknak javasolják Locspocs történeteit, de ezt a mesét, a kicsi gyerekek mellett, a felnőttek többsége is a szívébe zárja. Sőt! Még a kisiskolásoknak is jó szívvel ajánlom ezt a hetvenes években íródott, de örökérvényű, rejtett gyöngyszemet, amit remélem, most Önök is felfedeznek majd!
Oroszné Lám Alexandra