Tavasszal szinte mindenhol előkerül a metszőolló és a fűrész az évelők visszavágása, bokrok ritkítása, fák metszése okán. Ilyenkor rengeteg zöldhulladék keletkezik, amivel sokan nem tudják, mit kezdjenek – pedig ezek igazi kincsek a házikertben: ne égessük el, hanem használjuk fel mindet és tegyünk egy szívességet a kertünknek!
A levágott ágak, gallyak és vastagabb szárak mehetnek a magaságyások aljába, de könnyen apríthatók is. Aprítóval gyorsan megy és jó apróra, de akár metszőollóval is kisebb-nagyobb darabokra vághatjuk mindet. A nagyobbak mehetnek fák, cserjék alá, míg az apróbb ágdarálék virágágyásokba vagy a veteményesbe terítve segít megtartani a nedvességet, visszaszorítja a gyomokat, és lassan lebomolva javítja a talaj minőségét.
A vastagabb ágakból, rönkökből én rendszeresen készítek ágyásszegélyeket, de kisebb-nagyobb rakásban a virágok között is remekül mutatnak. Ezek nemcsak szépek és praktikusak, de igazi rezervátumokká válnak a kertben, élőhelyet adnak rengeteg hasznos élőlénynek: egyhamar vidám gyíkok, színes rovarok és különleges madarak is színesítik majd a kertünket, amiket öröm figyelni.
A puhább növényi részek, például évelők tavalyi részei (de akár a télen lehullott lomb) mehetnek a komposztra. Ha nincs komposztálónk, akkor egy félreeső sarok is megteszi e célra. Konyhai zöldhulladékkal, fűnyesedékkel keverve gyorsabban lebomlanak, és néhány hónap múlva értékes fekete földet adnak vissza a kertnek. De mondok egyszerűbbet is: menjünk át rajtuk fűnyíróval. Alapos aprítást végez és tehetjük is vissza friss mulcsként a virágaink tövéhez, hogy helyben komposztálódjanak.
Ami ma feleslegesnek tűnik, az holnap a kert egészségét szolgálja, ráadásul teljesen természetes módon, nem szennyezve a környezetet, és ingyen.
Jó kertészkedést!
P. Suplicz Rita