Ismét két verset "küldök" a kedves Olvasónak: Aranyosi Ervin: A szeretet nem öregszik (egy öreg kutya vallomása) című verse a kutya- illetve állatbarátok szívét-lelkét örvendezteti meg. Gyerekeknek szánt versek között találtam, de mindenki döntse el, hogyan hat e vers az olvasójára.
Ady Endre (január 27-én emlékeztünk halálának 107. évfordulójára) verse, a Tavasz a faluban című, egészen más! Tavaszi életkép tárul elénk, a maga sajátos hangulatával, de a második versszak - nos, az ebből áradó komor hangulatot "nézzük el" a költőóriásnak... Ady volt akkora nagy költőnk, hogy verseit olvasva rájövünk költői képeinek miértjeire, az őt mozgató gondolatok miértjeire, istenkeresése, istenimádása, némely versében előforduló istentagadása miértjeire (meg természetesen sok egyéb mindenre) is és arra is: miért jó költeményeit újra és újra - s aztán is, sokszor - olvasni...
Aranyosi Ervin: A szeretet nem öregszik (egy öreg kutya vallomása)
Lehet, hogy nem hallom,
ha hívogatsz engem,
lehet, hogy már fáraszt
az utcára mennem.
Lehet, hogy a labdám
már nem hozom vissza,
de a szereteted
érző szívem issza!
Lehet, hogy már nehéz
farkamat csóválni,
lehet, hogy túl sokat,
nem lehet elvárni,
de éppúgy szeretlek,
éppoly áhítattal,
simogató kezed
ma is megvigasztal.
Szemem alig lát már,
szívem mégis ismer,
s tele van irántad
mély érzéseimmel.
Bár az élet súlyát
nehezen cipelem,
de a szeretetem
nem vénült meg velem!
Ady Endre: Tavasz a faluban
Pufók felhők, dalos fuvalmak,
Foltos fény-mezők a mezőkön,
Kínok a szívben. Ő jön, ő jön,
A szent Tavasz. Ideragyognak
Messze szivek és messze faluk.
Multból az ember s szántott kertből
Kukacot kapar a tyúk.
Hát jönni fog megintlen újra,
Újra uszítva, hitegetve?
Ősz lesz megint. Kinek van kedve
Ezt az ügyet végigcsinálni?
Hiszen a vágy már születve fut:
Télből az ember a halálba
S tyúkólba szalad a tyúk.
Simándi Péter, a Martonvásári Versklub vezetője