„- Mi leszel, ha nagy leszel, szépségem? - Doktor néni. - És te mi leszel? - Óvónéni. - Na és te? - Hercegnő. - És te drágaságom, mi leszel? - Focista. - Öööö, jól van kislány, majd még átgondolod ezt.” De nem Csiki Anna, aki egészen korán, négyéves korában kezdte el kergetni a labdát, és immár 23 éve a labdarúgás a szenvedélye. Tudása és kitartása a magyar válogatottig repítette, és jelenleg az AS Roma játékosa is. Anna igazi világpolgár, élt Magyarországon, Svédországban, Angliában, jelenleg az olasz fővárosban lakik, de elmondása szerint az igazi otthona mindig Martonvásár marad. Az Akikre büszkék vagyunk rovatunkban most őt mutatjuk be.
Az út Martonvásárról Rómába vezetett
Természetesen sem a martonvásáriaknak, sem a sportsajtó fogyasztóinak nem ismeretlen Anna és az ő karrierje, de azért lássuk röviden, hogyan alakult az eddigi pályafutása! Kisvárosunkban, a Mustang SE-ben kezdett futballozni, majd 2012-ben szerződést kapott az FTC-től. Rá 8 évre Svédországba, a BK Häckenhez igazolt, innen vezetett az útja 2024-ben a világ legerősebb bajnokságába, és a nagy múltú Tottenham Hotspur játékosa lett. Még ebben az esztendőben megkapta a Magyar Aranylabdát, amit először adtak át női labdarúgónak hazánkban. Az elismerést a válogatottban nyújtott stabil teljesítményének és a külföldi sikereknek köszönhette. Klubja 2025 szeptemberében a szintén Premier Leage-ben szereplő West Ham United-nak, majd 2026 elején az AS Romának adta kölcsönbe. Az olasz fővárosban remekül érzi magát, eddig azokat a meccseket mind végigjátszotta, melyeken elkerülték a sérülések, élvezi a csapattársak, a stáb és a klub bizalmát, és – mondjuk ki – teljes tisztelet övezi amiatt, mert Angliából érkezett.
- Nagyon örülök a lehetőségnek, bár bevallom, Olaszországban sosem gondolkodtam – fogalmazott Anna. - Mégis az elmúlt 5-6 hét után azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy a karrierem így alakult (a beszélgetés Annával március végén zajlott – a szerk.) A világ legerősebb ligájából érkezem, minden statisztika alapján az angol az első, és azért érzem, hogy az olasz attól eltérő. Ez sokkal focisabb bajnokság, az angol meg sokkal fizikálisabb. Rövid passzokra, technikás megoldásokra épül a játékunk. Hozzám ez nagyon illik, és nagyon örülök, hogy ide kerültem.
Kiszolgálja a klubja, de az extrém sportot tiltják
Annának a klubja biztosít lakást, autót, étkezést. Angliában ez nem így volt, ugyanakkor Londonban magasabbak a fizetések. A hétköznapjai szigorú menetrend szerint zajlanak. Egy egészséges reggeli után 9-kor kezd az edző komplexumban. Délelőtt megbeszélés, az ellenfél videózása, saját meccs elemzése és egy pályás edzés a program, majd a közös ebéd után jön a konditerem. Adott esetben még kezelésen, masszázson vesz részt, és 16 órakor végez. Előfordul egy-egy szabadnap, ilyenkor a többiekkel ebédel, biciklizik, teniszezik, padelezik, vagy épp a tengerparton strandröplabdázik. Extrém sportolnia viszont nem szabad, tiltja a szerződése, ahogy a síelést és bungee jumpingozást is. Ha van két szabadnapja, rögtön hazarepül, vagy Londonba, Göteborgba, utóbbi városban kimondottan sok a barátja. Illetve Comoban, Olaszországban játszik válogatottbeli csapattársa, legjobb barátnője, Szabó Viktória, vele is igyekszik összefutni.
Svéd menedzseriroda segíti az életét
Anna 2019 óta dolgozik menedzserekkel, és 2022 októbere óta egy svéd menedzseriroda egyengeti az útját, a összes átigazolását, szponzorációs szerződését és megjelenését ők intézik. Ezen kívül évek óta Dorogi Rebeka érdi mentál trénerrel dolgozik, aki nagy segítséget nyújt számára a sportban és a magánéletben is. Továbbá a klub táplálkozási tanácsadója biztosítja számára a vitaminokat, és ad iránymutatást az ennivaló beviteléhez. Amikor ugyanis több meccse van, akkor másképp kell étkeznie, és nem mindegy, hogy mit, mikor, hogyan eszik. Annának kiemelten kell figyelnie önmagára, nem ritka, hogy egy 3-4 órás regenerációs blokkot kell végigcsinálnia ahhoz, hogy készen álljon a következő meccsre.
Tele célokkal. Irány az USA?
- Angliában óriási népszerűségnek örvend a futball, ezért az utcán gyakran megismertek, megszólítottak – meséli Anna. - Olaszországban azért nincs olyan szinten a női foci elfogadottsága, hogy lépten-nyomon megállítsanak. Ennek ellenére sok a szurkolónk, sokan buzdítanak a helyszínen. Az AS Roma nagyon nagy klubnak számít férfi és női foci szintjén is. Minden évben a bajnoki címért vagy a Bajnokok Ligája indulási jogért küzd mindkét csapat.
Hogy mit hoz a jövő, azt pontosan még nem látja Anna, de elképzelései, álmai határozottan vannak.
- Nyárig szól a szerződésem Rómában, utána kiderül, mi lesz – árulta el. - Nem titkolt szándékom, hogy egyszer az Egyesült Államokban játsszak. Hogy ez nyáron történik meg, vagy jövőre, majd még kiderül. És az sem kizárt, hogy visszamegyek a Tottenham Hotspur-höz, ahova még két évig köt a szerződésem, de az én fejemben most épp az van, hogy nem fogok visszatérni Londonba.
A négy fal között magányos, a pályán a legboldogabb ember
A kívülről látható siker és csillogás nem ad teljes képet Anna mindennapjairól, és bizony vannak nehéz pillanatai.
- Szoboszlai Dominik mondta egyszer, hogy aki élsportoló, és azt mondja, hogy nem magányos, az hazudik. Ez tényleg így van – mondja Anna. - Nagyok sokszor kell otthon lenni a regeneráció miatt. Senki sincs körülöttem, mert a családom egy másik országban lakik, ahogy a barátaim Budapesten, Londonban, Göteborgban. Sok a magányos pillanat, sok a nehéz nap, amikor megkérdőjelezi az ember, hogy miért is csinálja ezt az egészet. Megéri? Vannak napok, amikor hazajövök, benyomom a tévét, estig nézem a Netflixet, és az kikapcsolja az agyamat. Vannak napok, amikor összecsomagolnék és mennék tovább. De közben meg tudom, hogy mi az álmom. És akkor eszembe jut, hogy mennyire hálás lehetek az életemért. Rengeteg ember összetenné a két kezét, ha egy hétig olyan körülmények között élhetne, mint én. Nem akarok panaszkodni, csak nehéz, amikor hiányzik a család. Hálás vagyok nekik, hogy mindig támogatnak engem, és azért is csinálom mindezt, hogy őket büszkévé tegyem.
A foci szeretete az első pillanattól hajtja, és erőt ad Annának.
- Nem azért focizom, hogy ebből éljek – vallja Anna. - Nem a pénzért csinálom, akkor is fociznék, ha nem kapnék érte semmit. Imádom azt a szabadságot, amit ez a nagyjából 100x70 méter ad nekem. A focipálya nekem egy sziget, ahol olyan felszabadultságot érzek, amit sehol máshol. Egy-egy meccs után azt érzem, hogy enyém az egész világ, és a legboldogabb ember vagyok.
Martonvásár az igazi otthona
Anna átlagosan havonta, kéthavonta egyszer látogat haza Martonvásárra, legutóbb március elején járt kisvárosunkban.
- Felcsúton játszottunk Azerbajdzsán ellen a válogatottal, és eljött a család megnézni a meccset – idézte fel a történéseket Anna. - Aztán hazamentünk, a Für Elise Bisztróban vacsoráztunk, majd a kanapén megnéztünk közösen egy NB1-es meccset. Másnap felkeltünk, együtt reggeliztünk, majd mentem is a repülőtérre.
Anna életében továbbra is központi szerepet játszik Martonvásár.
- Hat éve lakom külföldön, de nekem Martonvásár, és a martoni házunk adja az igazi otthon érzést – árulta el. - Sok helyen a világban otthon érzem magam, de a mi házunk az igazi. Nem szeretek kanapén ülni, nem tudom, miért. Van egy hely otthon a nappaliban, ahol ülni szoktam a földön, onnan belátom az egész házat. Nekem az a pont az otthonom. Amikor nehezebben mennek a dolgok, és kevésbé érzem jól magam, elég ha egy éjszakára hazamegyek, az otthon melege helyretesz. A szüleim erdélyiek, nekem Marosvásárhely is az otthonom, Martonvásár is az otthonom, Göteborg és London is, és szépen lassan Róma is, de ezt a rangsort mindig Martonvásár fogja vezetni. Ez örökre így lesz.
Nagy Szabolcs
